Spoiler nélkül
Stephen Kinget elsősorban a horror mesterének mondják, ami vagy így van, vagy nem. Viszont én méltatlannak érzem csak ezzel a címmel kitüntetni. Szerintem King mindemellett az emberi lélek kitűnő ismerője. Az átlag embereké. A hétköznapi örömök és gyarlóságoké. És ami a legfontosabb nagyon őszinte amit ír. King nem nézi hülyének az olvasóit – ó, de mennyire, hogy nem – és nem is akar átbaszni. Amit ír az a szikár, tökéletlen valóság, és ezen semmit nem változtat az, hogy szinte minden történetében megjelenik a természetfeletti.
A Joyland gyönyörű felnőtté válás történet. Az öreg Devin Jones elmeséli élete legszebb, legnehezebb és leginkább emlékezetes nyarát, 21 éves korából, fél lábbal az egyetemen, amint nyári munkát végez egy vidámparkban. Szerintem mindenkinek – vagy a szerencsésebbeknek – van egy-egy olyan meghatározó élménye a fiatalkorából, legyen az hosszú vagy rövid, ami más eseményeknél jobban formálta és/vagy évek múltán is meleg szívvel gondol vissza rá.
A Joyland pont erről szól. Egy nagyon könnyűnek tűnő, a felszín alatt azonban mégis kellően mély történet, ami több helyütt is igazán megérintett. Olyan kamaszkönyv ez, ami nem kamaszoknak íródott – mint mondjuk a Perks of… – hanem olyan felnőtteknek, akik nosztalgiával gondolnak vissza a kamaszkorukra, vagy annak egy részére. Szerintem King kb a kisujjából rázta ki, de egyszerűen annyira fantasztikus, magávalragadó mű, hogy sok író karrierje csúcsteljesítményeként is büszke lehetne rá. Nálam 10/10
SPOILERES végszó:
Szóval szerintem a természetfeletti szál teljesen kihagyható lett volna az egész sztoriból ahogy a gyilkossági sztori is csak a vége katarzis miatt kellett. Annie-Dev és Mike szálat a végén többször is megkönnyeztem, a lezárás pedig tökéletes volt.
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
Rövid véleményem pár másik Stephen King könyvről:
Rémálmok bazára
Minden Haláli
Minden sötét, csillag sehol
Tóparti kísértetek
