A Wayward Pines egy nálunk nemrégiben megjelent könyvsorozat tévés adaptációja. Akit a könyvek érdekelnek, görgessen a vélemény aljára, ott bővebben kifejtem a gondolataimat a trilógiáról.
Aki még nem látta, nem olvasta; a történet egy hegyekkel körülölelt, idillinek tetsző kisvárosban játszódik, Idahóban, egy masszív rejtéllyel a középpontban. A kezdő képsorokban Ethan Burke különleges ügynököt ismerhetjük meg, aki kissé kábán, Jack Shephard módra tér magához egy erdő közepén, meglehetősen zavart állapotban.
A sorozat tíz része mind a három regényt felöleli, ennek köszönhetően egy pörgős, feszült, ugyanakkor többször kapkodó szériát kapunk, ami azonban megér egy próbát mindenkinek akit érdekelnek a high concept sorozatok.
A továbbiakban csak azoknak, akik látták, vagy olvasták.
A könyves adaptációknál azt vallom, hogy a legjobb csak inspirációként, ötlet forrásként gondolni az alapműre, akkor lehet a legjobban mozgóképpé varázsolni az anyagot. A más-más médiumok más-más megközelítést igényelnek.
A Wayward Pines ennek szellemében kigazolt jó pár szereplőt - Pilcher lánya teljesen kimaradt, pedig a könyvben központi szerepe volt a kiváltott motivációk kapcsán -, míg másokat megváltoztatott - Pam nővér a végére az emberségesség megtestesítője lett Pilcherrel szemben, míg a könyvben egy szadista volt -, hogy megint másokat pedig egyszerűen elsilányítson - bár Theresa nagyobb szerepet kapott, mégis csak egy buta, a körülményekhez teljes mértékben alkalmazkodni képtelen karakter lett, aki jóformán semmilyen érzelmet nem képes kiváltani belőlünk.
Bekerültek teljesen új szálak is, mint az Első Generáció, ami okos továbbgondolása a könyvben elsikkadt iskolai agymosásnak, és ennek köszönhetjük a könyvtől merőben különböző lezárást (?) is.
Sajnálatos a módon a morális dilemmák csak jelzés szintjén jelennek meg a sorozatban. Bár Pilchert, néhány, a könyvből átmentett mondata kiemeli a tucat megalomán gonoszok tengeréből, addig Ethan Burke, aki a regényben egy közel sem tökéletes, nagyon is esendő karakter, itt majdnem a klasszikus Superman érzelmi egyszerűségéig süllyed.
Meglett az ára annak is, hogy tíz részbe erőszakolták bele a tetemes mennyiségű írott alapanyagot. A mellékszereplők nagy része például teljesen eltűnt, így az utolsó két rész pusztítása nem érinti meg túlzottan a nézőt - ellentétben a harmadik regénnyel, ahol a város több polgáráért is simán izgulni lehetett.
Összességében egy korrekt adaptációnak gondolom. Egyhuzamban végig lehet darálni, tartogat bőven izgalmakat (plusz egy hatalmas csavart), így bátran felkerülhet a vasárnapi közös sorozat nézések listájára.
10/7
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
Rövid véleményem a Wayward Pines-trilógia 1. részéről
Rövid véleményem a Wayward Pines-trilógia 2. részéről A Pokol kapujában-ról
Rövid véleményem a Wayward Pines-trilógia 3. részéről Az utolsó város-ról
Érdekes megfigyelni, hogy a sorozat korai promóiban mennyire rájátszottak a színekkel a Twin Peakses hangulatra (1. kép), míg a későbbi tényleges epizódokban már a ma megszokott darkos-hdr képket láthatjuk (2. kép).