Kellett néhány nap, hogy megemésszem ezt a filmet és némi távolságtartással tudjam értékelni.

Ami biztos: Emily Blunt képes lenne elvinni egy filmet a hátán, itt mégis inkább azt éreztem, hogy bár ő a főszereplő, mégis végig háttérbe szorul. Bár saját döntése nyomán csöppen bele a mexikó drogháború poklába, mégis végig csak sodródik az eseményekkel, nem alakítja azokat. Nézőként könnyű vele azonosulni, mert ahogy Blunt karaktere, Kate előtt feltárul ez a számára is brutális világ, mi is úgy tanuljuk meg a leckét a drogháború farkastörvényeiről. Ugyanakkor engem bántott ez a másodhegedűskénti elbeszélés, mert a film hajtórugói a szuperlaza Josh Brolin, és a kőkemény Benicio Del Toro, aki mellékszereplőként arat le minden babért a film végére.

Ha viszont eltekintek ettől a felépítésbeli gyengeségtől (A sztori egyébként a főleg színészként tevékenykedő Taylor Sheridan első forgatókönyve), csak dícsérni tudom a filmet. Az első pillanattól fogva nyugtalan feszültségben tartja a nézőt, már akkor is rettegünk, mi fog történni, amikor még tulajdonképpen semmi sem történt. Főleg a film első fele tetszett nagyon, az autópályás résszel bezárólag. Számomra a végjáték egy kicsit Rambo jellegű lett, de még ez sem rontott szinte semmit az élményen.

A film végére Kate-tel együtt mi is kénytelenek vagyunk elfogadni a keserű igazságot: Hogy ebben a harcban sosincsenek nyertesek, ahogy a jó és rossz közötti határok is teljesen elmosódottak.

Zárásként: Rendkívül erős film, Roger Deakins csodálatos képeivel, remek castinggal és olyan vérfagyasztó aláfestőzenékkel (Jóhann Jóhannsson), ami tényleg csak akkor hagy felengedni, amikor már a vége stáblistát látod legördülni.

8/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!