A Kingsman: Az aranykör iskolapéldája azoknak a folytatásoknak, amiket csak és kizárólag a pénz miatt készítenek el. Az első rész „a szegény senki önerőből valakivé válik és sokra viszi az életben” tipikus története volt, ami egyben azt is jelentett, hogy a sztori tartott valahonnan valahova. Volt benne karakterfejlődés, volt mit várni és volt mit elvárni a filmtől. Innen tudott aztán nyerni, hála a váratlan húzásainak, a tökös-menő (akció)jeleneteknek és a bátor agyatlanságnak.

A második részből mindez hiányzik.

Eggsy (Töki) pont ugyanott van a történet elején, mint a végén. Mondvacsinált kapcsolati válsága nem cselekmény, még csak nem is karakterfejlődés, egyszerű töltelék. Nem az a jófajta töltelék, ami mondjuk egy 7Days croissantban van, hanem inkább az a fajta, amivel az olcsó Fornetti utánzatokat tömik meg mindenféle maradék húscafatból. És az utóíze is pont olyan.

Az Aranykör a legtipikusabb példája a teljes tanácstalanságnak a béna főgonosszal együtt, aki úgy lesz önmaga paródiája, hogy közben pont egy paródiának szánták. De ami sikerült Samuel L. Jacksonnak az első részben, arról lecsúszott Julianne Moore az Aranykörben.

Azért is rettenetesen kár a filmért, mert a Kingsman világának kibővítése a Statesmannel bitang jó ötlet és egy halom érdekes kaput nyit meg a folytatások előtt (Halle Berry karakterét már egész biztos ezért hozták be), mégsem tud se érdekes se túlzottan eredeti lenni. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a készítők valamiért jó ötletnek tartották Channing Tatumot alig tíz percig szerepeltetni, hogy aztán a minden karizmát és egyéniséget nélkülöző Pedro Pascal kapja meg azt a játékidőt, amit vele kellett volna kitölteni. WTF?

5/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem az első részről, a Kingsman: Secret Service-ről