Spoiler mentes

Végre elérkeztünk a Marvel többé-kevésbé 10 éve tudatosan épített hatalmas eseményéhez, amibe szinte mindenkit belegyúrtak aki jelenleg él és mozog az univerzum keretein belül. A kérdés, hogy sikerült-e még tovább emelni a tétet és még grandiózusabb eseményeket vinni az epikus világpusztítókból eddig sem fukarkodó filmfolyamba.

Ha engem kérdeztek, maximálisan!

Több dologban is eltér a jelenlegi film az eddigi Marvel moziktól, ezeknek egy részét leírom, egy másik felét nem, hogy ne rontsam el a szórakozását azoknak, akik még nem látták.

Fontos az elején tisztázni, hogy a korábbi filmektől eltérően ezt az etapot nem igazán lehet élvezni az eddigi részek ismerete nélkül (illetve csak a látványorgia szintjén). A stúdió korábban nagyon ügyelt rá, hogy a sok összeérő szál és egységes világkép mellett mindegyik rész önállóan is értékelhető, teljes értékű történetet mutasson be a nézőknek, még az Avengers mozik esetében is. Itt ezt felejtsük el: Annak ellenére, hogy bízvást állíthatom, ez a fejezet lett a legpörgősebb, legsűrűbb Marvel film az összes eddigi közül, mégsem marad idő egyik hős különösebb megalapozására sem, ami a cselekedeteiket illeti. Mindezekre ott vannak a korábbi filmek, itt teljesen máson van a hangsúly.

Thanoson.

A Marvel csavart egyet a korábban jól bevált történetépítési szokásain, és ezúttal nem a hősöket helyezte a cselekvő középpontba, hanem az eddigi legerősebb főgonoszt, Thanost. Mit jelent ez a gyakorlatban? A Föld védelmezői az irányító szerepből kiesve tűzoltóként próbálják menteni a menthetőt, Thanos mögött loholva, miközben az említett rohamtempóban halad előre terve megvalósításában. Ehhez jön még hozzá, hogy Thanos összetettebb és a maga módján racionálisabb, mint a hősök eddigi ellenfelei, arról nem is beszélve, hogy még lelki mélységgel is rendelkezik, amivel eddig végképp nem voltunk elkényeztetve.

Ahogy fentebb írtam a film nagyon pörgősre sikerült, és ezt szó szerint úgy kell érteni, hogy a két és fél óra alatt egy pillanatra sem ül le. Annyi szálon folyik egymás mellett a történet, kisebb-nagyobb csapatokra osztva a hősöket, hogy amikor az egyik színtéren pont nyugvópontra kerülnénk, a másikon akkor történnek a legizgalmasabb események.

Szinte már csoda számba megy, de mindezek mellett mégis bőven jut idő a humorosabb részekre is, ráadásul úgy, hogy egyszer sem lógnak ki a környezetükből, sőt: organikusan illeszkednek az egyes szituációkba. A galaxis őrzőin kívül a Ragnarök óta nem titok, hogy Thor is tud felhőtlen pillanatokat okozni a közönségnek a jól megszokott Tony Stark és Peter Parker mellett.

A folyamatos harcokba végig nem csömörlik meg a néző, annyira átérezhető mindegyik csata súlya, akár személyesen Thanos ellen, akár amikor a csatlósait próbálják földbe döngölni. A nézőtéren egy-egy drámaibb pontnál többször is vágni lehetett a csendet, a végén pedig mindenki úgy sétált ki a teremből, hogy erre még biztos aludni kell egyet, hogy leülepedjen, annyira intenzív élmény volt.

Önálló filmként nem lehet értékelni, de a Marvel univerzumban betöltött szerepe alapján 10/10 nálam. Sok ellenvéleménnyel szemben szerintem egy kerek egész történetet alkot, nem egy félbevágott dupla filmet mint anno a Mátrix esetében és azóta rengeteg más franchise-ban is a Harry Pottertől az Alkonyatig. Más ívet jár be a történet, mint megszokhattuk, de a maga módján mégis lezárja azt amire ígéretet tett.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Az Infinity War-on kívül ez a három Marvel film tetszett a legjobban:

Thor: Ragnarök
Captain America: Civil War
Deadpool