filmekről, sorozatokról, könyvekről

Elit játszma

2018. január 20. - Szoke_Kiss_Marton

Az Elit játszma Aaron Sorkin rendezői debütálása. Akinek nem cseng ismerősen Hollywood talán leghíresebb forgatókönyvírójának neve, annak az Egy becsületbeli ügy, a Közösségi háló, vagy Az elnök emberei címek már biztos megkongatják a harangokat. Az Elit játszmát szintén Sorkin írta a címszereplő Molly Bloom könyve alapján, akinek életét és munkásságát a film bemutatja.2.jpg

Tovább

Black Mirror

Negyedik évad

black-mirror.jpgA leggyengébb Black Mirror évad, ami még így is kitermelt magából két zseniális részt!

De ne ugorjunk ennyire előre: A Black Mirrort sokan technológiai disztópiának tartják, pedig szerintem elsősorban se nem technológiai és se nem disztópia, hanem sokkal inkább bitang erős társadalomkritika. A jobb és a rosszabb részei is rólunk, az emberekről szólnak; hol azt mutatják be, hogy kúr meg egy disznót a brit elnök a publikum nyomására, hol azt, hogy mihez kezdenél vele, ha feltámaszthatnád a halott kedvesedet az internetes személyiség lenyomataiból összeollózva. És a harmadik évadra az alkotók rájöttek, hogy ennél valami még sokkal jobbat is tudnak adni a közönségnek, de erről majd később. (San Junipero, rád nézek!)

A sorozat formátumából adódóan az alkotóknak minden egyes résznél fel kell találniuk a spanyolviaszt, minden egyes résznél valami új üzenettel kell előrukkolniuk, és nulláról kell felépíteniük mindent. Ez amellett, hogy hatalmas lehetőség, bitang nehéz feladat is. A sorozat eddig többé-kevésbé sikerrel vette ezt az akadályt, és a felpumpált évaddal (háromról hat részre nőtt a harmadik szezon) is sikerrel tartották a színvonalat: a hat részből minimum három nagyon jó volt, egy pedig egészen zseniális.

Tovább

Terápia

3. évad

terapia.jpgNem volt töretlen a kapcsolatom az HBO Terápia című sorozatával: Az első évadot imádtam, a puritánsága, a remek történetek és a szuper színészi játék miatt. Elejétől a végéig izgalommal követtem, és ha nem is volt mindegyik nap, mindegyik szereplő ugyanannyira érdekes/szimpatikus, azért összességében rendkívül jó élményekkel gazdagodtam a sorozat által.

Aztán jött a várva-várt második évad, amit viszont talán tíz rész, vagy kevesebb után elkaszáltam. Ennél a sorozatnál kulcsfontosságú, hogy a terápiát látogató szereplők története, karakterek érdekes legyen és ez nekem abból az évadból nagyrészt hiányzott.

A harmadik, egyben befejező évadra mégis visszatértem, és milyen jól tettem! Spoiler mentesen folytatom.

Tovább

Kingsman: Az aranykör

A Kingsman: Az aranykör iskolapéldája azoknak a folytatásoknak, amiket csak és kizárólag a pénz miatt készítenek el. Az első rész „a szegény senki önerőből valakivé válik és sokra viszi az életben” tipikus története volt, ami egyben azt is jelentett, hogy a sztori tartott valahonnan valahova. Volt benne karakterfejlődés, volt mit várni és volt mit elvárni a filmtől. Innen tudott aztán nyerni, hála a váratlan húzásainak, a tökös-menő (akció)jeleneteknek és a bátor agyatlanságnak.

A második részből mindez hiányzik.

tatt.jpg

Tovább

Csepella Olivér - Nyugat + Zombik

Aki egy kicsit is érdeklődik a képregények, vagy még inkább a hazai kiadású képregények iránt, az biztos hallott már a Nyugat + Zombikról. Ha mégsem, akkor – és a keletkezésének történetétől most nagyvonalúan eltekintek – elég annyit tudni róla, hogy egy hazai grafikus, Csepella Olivér 250+ oldalas műve, amiben a Nyugat című meghatározó 20. századi folyóirat szerzői zombikat irtanak.

És ez pont annyira menő, amennyire annak hangzik!

A legelső amit a képregényről el kell mondani, hogy eszméletlen gyönyörű, kívül belül! A borítója, úgy világít a könyvesboltban, mint egy reflektor. A fedele és a hátlapja ugyan csak kartonált, de visszahajtott, ezáltal, és a vastagsága miatt van egy masszív fogása. A lapoknak pedig nagyon jó illata van!

5fd0c50ef1dae52770fa7020243c106c.png

Tovább

Star Wars - Az utolsó Jedik

Az egész tele van spoilerekkel!

Rögtön az elején egy vallomással érdemes kezdenem: nem vagyok Star Wars rajongó, sőt, nem is igazán tetszettek az eddigi filmek. A Zsivány Egyesen jól szórakoztam a hibái ellenére, de előtte körülbelül, ’99-ben, 11-évesen a Baljós árnyak tetszett utoljára. Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy A klónok támadásán kívül az összes részt teljesen nézhetőnek tartom, nem rossz filmeknek, amik mégis sosem tudtak megfogni.

Ehhez képest Az utolsó Jedik a legjobb Star Wars filmes élményt nyújtotta számomra eddig az összes rész közül.

A bevezetőre azért volt szükség, hogy rögtön az elején nyilvánvaló legyen: nálam nem blaszfémia a Star Wars alapjaitól való elszakadás és a mítosz lerombolása, hanem üdvözlendő újítás. Imádtam, hogy Luke egy barom, akinek herótja van a saját felszínes legendájától. Tetszett, ahogy fityiszt mutattak Rey származásával az egész Star Wars szellemiségnek, és egy merőben új irányba terelték a sorozatot. Ha máskor nem, annál a jelenetnél a végén, amikor kiderül, hogy Rey szülei senkik voltak mindenkinek le kell esnie, hogy ez a Star Wars franchise már soha az életben nem lesz ugyanaz, amit az Új remény-Birodalom visszavág-A Jedi visszatér rajongói várnának, szeretnének. És ez így van jól. Ahogy mondani szokás, a világon csak egyetlen dolog állandó: a változás.

luke-skywalker-star-wars-the-last-jedi-dhjpg.jpeg

Tovább

A Viszkis

Bitang nehéz dolga volt Antal Nimródnak, amikor úgy döntött, hogy filmre viszi a Viszkis történetét. Első ránézésre hálás témának tűnhetett az alaptörténet, hiszen a Viszkis rabló ikonikus alakja lett a magyar társadalomnak, ha úgy tetszik, már az előtt celeb volt idehaza, hogy egyáltalán ez a kifejezés meghonosodott volna nálunk. Közelebbről megnézve azonban forgatókönyvírói szempontból kész rémálom az alapfelállás.

Adott ugyanis egy olyan főszereplő, aki azért rabolt bankokat, hogy a pénzből aztán királyként élhessen. Ez pedig a lehető legrosszabb protagonista alapfelállás, hiszen szimpla önző célok hajtják az értelmetlen élvhajhászat felé.

02_1.jpg

Tovább