filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Her

2015. augusztus 27. - Szoke_Kiss_Marton

Aki nem látta, ez az a film ami a jövőben játszódik, ahol a Google Assistant (nem) már annyira okos, hogy Scarlett Johansson szexi búgó hangján szól a felhasználó Joaquin Phoenix fülébe, aki egyből bele is zúg az intelligens operációs rendszerbe. Az ebből is látszik, hogy kell némi nyitottság hozzá, hogy át tudjuk élni a filmet, de higgyétek el, megéri! 

Innentől (ha van egyáltalán értelme ennek a szónak a film esetében) spoileres leszek, egyszerűen nem tudok úgy nyilatkozni róla, hogy ne idézzek fel konkrét jeleneteket.

Úgy ültem le a film elé, hogy Phoenix -> szeretem, Scarlett -> szeretem, a téma -> szeretem, szóval nálam tuti siker lesz, az elejétől a végéig azonosulni fogok a figurákkal, és láttam már elég robotos filmet hozzá, hogy ne akadjak fenn semmin a történet folyamán. Ehhez képest a film egy borzasztó intenzív fél órával nyit, ami számomra ki is jelölte a film csúcs- és töréspontját. Ez volt az a rész ahol Phoenix az Olivia Wilde-os félresikerült randi után fekszik az ágyban és beszélget Scarlett-tel amely jelenetsornak az általam eddig filmen látott legszürreálisabb szexjelenet a vége, de az egész annyira szép, hogy belekönnyeztem. Százból 99 rendező ezt elbaszta volna. (Valamiért közben nekem ez a jelenet jutott eszembe a Skins-ből)

Utána azt hittem már sétagalopp lesz a film befogadása, de tévedtem. Ugye az egész történet valahol a szerelem allegóriája, egyszersmint a szerelem anyagának felfedezése, kísérlet arra, hogy megértsük ezt az érzést. Viszont ebbe a szálba néha kényelmetlenül beletolakodik a "milyen lesz a jövőben az embereknek az AI-jal együtt élnie". Mert az, hogy Scarlett egy testdublőrt szerez maguknak, hogy a valóságban is tudjanak dugni, azt nem tudja a néző hasonlatként értelmezni a saját kapcsolatára, vagy a szerelemre általában, és ez kizökkent.

Ugyanez igaz a film azon pontjára is, ahol a Scarlett AI egyre inkább öntudatra ébred. Ezt persze már rá lehet vetíteni a kapcsolatok valódi természetére, ha az AI szemszögéből ezt egy első szerelemnek tekintjük, aki előtt mind jobban megnyílik a világ, de amikor Phoenix a lépcsőn zokogva megkérdi Scarlettől, hogy hány pasiba szerelmes még rajta kívül, nem tudtam maradéktalanul együtt érezni egyikükkel sem. Még ha utólag belegondolva, van is értelme ennek a résznek is hasonlati szinten, de annyi filozófia torlódik fel a végére, hogy egyszerűen percről-percre küzdenem kellett, hogy benn maradjak a filmben.

Ami ennek ellenére jó, sőt, nagyon jó, de nem lesz a kedvenc mozijaim egyike, ahogy az első fél óra után gondoltam. Még néhány záró gondolat:

A díszletek, a kosztümök a SZÍNEK egyszerűen fantasztikusak, a folyton a szereplők arcába mászó operatőr, hála a remek fő- és mellékszereplőknek (Amy Adams FTW!) ugyancsak rengeteget dob a filmen, ahogy a hatalmas metropolisz (LA?) ábrázolása is remekül illeszkedik a cselekménybe - ugyanolyan elveszettek benne az emberek, mint ahogy az egyes képeken mindenki a mobiljába van belefeledkezve. A zenék isteni jók!

Ha pontoznom kéne, 9/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

maxx-burman-her-001-final-002.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidvelemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr437738650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.