filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Blake Crouch - Az utolsó város

A könyv - Wayward Pines-trilógia 3.

2015. szeptember 06. - Szoke_Kiss_Marton

Véleményem az előző két Blake Crouch valami egészen zseniálisat alkotott a mai szórakoztató irodalomban.

Aki az első két könyvet nem olvasta, annak spoileres lesz.

Muszáj visszatekintenem pár mondatban az első két részre, annyira kerek egészet alkot a trilógia, annyira szép lüktetése, íve van, annyira gyönyörűen vannak elvágva az egyes részek egymástól.

Az első könyv ugyebár egy nagy rohanás volt (szó szerint), hatalmas rejtéllyel a Ethan Burke feje felett, hangulatos városi képekkel és egy erős plot twisttel a végén. Az utolsó pár oldal ráadásul egy új alapfelállást vázolt a második regényre, ami számomra még érdekesebbnek hangzott, mint az amúgy is kiváló nyitó könyv.

És érdekesebb is volt. Crouch zseniálisan aknázta ki Ethan, mint városi seriff lehetőségeit, rengeteg embert és sorsot ismerhettünk meg, valamint számtalan morális dilemmával találkoztunk. Az első és a harmadik könyv között ez volt a nyugisan építkezős rész, ami kellően megalapozta a poklot, ami elszabadul a befejezésben...

A utolsó könyv az első rész nagy testvére, hiszen itt már egy egész városnak kell menekülnie, a Wayward Pinesra szabadított besték elől. Crouch remekül ragadja meg az alkalmat, hogy a könyv első ⅓-ában a város több lakójára is szánjon 2-3 oldalt, így vérengzés és a pusztítás még közelebb kerül az olvasóhoz. Nem egyszer sikerült elérnie, hogy izguljak, egy-egy családért, akit csak két oldallal ezelőtt ismertem meg - és ez remek teljesítmény.

Crouch már az első részben is bizonyította, hogy képes hosszan, de egyenletesen izgalmasan végigvinni egy nagyon hosszú akciójelenetet. Ez a harmadik könyvben már az elejétől a végéig kitart de egy percre sem ül le. Komolyan, mindössze 2-3 nap eseményeit követhetjük nyomon, szinte percről percre, de végig székbe szögező élmény. Bónuszként pedig megint kapunk néhány múltbéli visszaemlékezést, ami már a második könyvben is elég izgalmas volt.

Fontosnak tartom, hogy a Pokol kapujában végén, Ethan által meghozott döntés kapcsán ebben a részben még több hangsúly kerül az olyan kérdésekre, mint “jobb-e rabként boldogan élni, mint szabadon meghalni”, illetve hogy még jobban megismerhetjük Pilcher gondolkodásmódját. Félelmetes látni, ahogy az őrült zseni a maga módján logikusan érvel, alá tudja támasztani szörnyű tetteit, miközben a másik oldalon ott van Ethan az emberségesség pártján, aki csak elborzadni tud a hallottakon. Meg lehet érteni mindkét szereplő érveit, de az ilyen történetekben végül mindig az ember emberi oldalának kell győznie a hideg logika felett - miközben persze az olvasó “melyik oldalra álljak” döntését nagyban megkönnyíti, hogy Pilcher amellett, hogy őrült, hidegvérű gyilkos is.

A végéről spoiler mentesen csak annyit szeretnék írni, hogy így kell elegánsan lezárni egy trilógiát, egy kerek egész koncepciót. Bravó!

Nálam 10/8 de nem azért mert ez volt a legjobb rész (az talán a második volt, számomra, mivel jobban kedvelem a nyugisan építkező történeteket, szemben a 300 oldalnyi adrenalin pumpával), hanem mert ennyire remekül végigvitte Crouch a történetet, amit el akart mesélni.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem a Wayward Pines-trilógia 1. részéről
Rövid véleményem a Wayward Pines-trilógia 2. részéről A Pokol kapujában-ról
Rövid véleményem a Wayward Pines sorozatról

covers_336238.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidvelemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr507764328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.