filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

A szoba

A film

2016. február 27. - Szoke_Kiss_Marton

Azon kevés alkalmak egyike, amikor a film adaptáció sokkal jobban tetszett, mint az alapanyagául szolgáló könyv. (Véleményem erre, ahol a sztorira is kitérek, amit most mellőzni fogok).

Most jöhetne az a rész, ahol elmondhatnám mennyire rendkívül érzékeny és precíz módon sikerült a könyv narratíváját (Jack az elbeszélő) átültetni a filmre, hogy mennyire zseniálisak voltak a díszlettervezők a pici élettér hihető kialakításában, hogy milyen remek operatőre volt a filmnek, vagy hogy mennyire zokogtam a közepén, amikor Jack és Joy kiszabadul a szobából, de nem teszem, mert inkább arról szeretnék áradozni, hogy Brie Larson és Jacob Tremblay mennyire hihetetlen nagyot alakított ebben a filmben.

A Brie Larson alakította Joyt huszonéves korában rabolja el egy idegen és zárja hét évre egy fészerből kialakított szobába. Ez a hét év a film összes jelenetében Brie Larson arcára van írva. Akkor is, amikor mosolyog, akkor is, amikor legszívesebben ordítana, de nem teheti, akkor is, amikor már a kinti világban élhetné boldogan az életét. Hogy nem lesz mégis egy szimplán mélabús, keserű szenvedés az alakítása, az a fiához fűződő kapcsolatának köszönhető, amivel lehetősége volt rengeteg szeretetet vinni a karakterbe, ami remek kettősséget kölcsönöz az alakításának. Külön öröm volt számomra, hogy a film első felében nem hogy sminket nem tettek rá, de szerintem még az arcápolástól is eltiltották a forgatás idejére, így kinézetében is tökéletesen passzolt a szerepéhez.

A film vitathatatlan főszereplője és csúcsteljesítménye viszont a hét éves Jacob Tremblay, akinek a szemszögén keresztül az egész történetet láthatjuk. Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni arról a rendkívül összetett, érzékeny és mély alakításról amit láthatunk ebben a bonyolult szerepben. Van itt minden, a mikrovilág kitágulásának sokkjától kezdve, az idegen emberekhez fűződő viszonyán át, a félelmetes és nagy dolgok végrehajtásához szükséges bátorságon keresztül az anyjához fűződő szeretetteljes de a végén néha megbicsakló kapcsolatáig bezárólag. És mindezt az érzelmi hullámvasutat olyan magabiztossággal hozva – miközben a kamera rengetegszer szinte az arcába nyomakodik, nem hagyva teret a legkisebb mismásolásnak sem – ahogy azt felnőtt, profi színészektől se minden nap látni. Az idei Oscar szezont elnézve, amikor azt látom, hogy nem jelölték legjobb férfi főszereplő kategóriában, csak arra tudok gondolni, hogy Leo DiCaprionak elég befolyásos barátai vannak ahhoz, hogy ne engedjék, hogy egy hét éves gyerek vigye el előle a szobrot. Sajnálatos, mert Jacob Tremblaynek ott lenne a helye a 9 évesen jelölt Quvenzhané Wallist megelőzve a legfiatalabb Oscar jelölt színészek ranglista élén.

8/10

(Ami miatt két pontot levontam, az minden benne van a könyves értékelésemben.)

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

room-main-review.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidvelemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr78424820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.