filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Három óriásplakát Ebbing határában

2018. február 01. - Szoke_Kiss_Marton

Martin McDonagh egy kibaszott zseni!

A kortárs dráma brit fenegyereke az In Bruges után tíz évvel ismét megcsinálta a tutit, szerény véleményem szerint élete legjobb filmjét, ami instant klasszikussá kell váljon!

Az alaptörténet egy mondatban: Mildred (Frances McDormand megtört és eltökélt) lányát megerőszakolják és megölik, a rendőrség pedig fél év alatt sem tud előrelépést felmutatni az ügyben. Mildred ezért kibérel három hirdetőtáblát a házuktól nem messze Ebbing határában, amikre a következő üzenetet írja fel:

"Megerőszakolták miközben haldoklott
Mégsem tartóztattak még le senkit?
Hogy van ez Willoughby rendőrfőnök?"

És ennél többet nem fogok mondani a történetről ugyanis pont az az egyik legzseniálisabb benne, hogy a néző sosem tudja mi fog következni legközelebb. Annyit elárulhatok, hogy nem az, hogy a rendőrök jól összekapják magukat és egy hatalmas NCSI nyomozás közepette végül kézre kerítik az elkövetőt és mindenki boldogan ünnepel a végén. Ez a történet ugyanis nem erről szól, hanem egy sokkal kényesebb témáról, amit ritkán merünk csak érinteni is, nemhogy egy teljes filmet szentelni neki.

Ez pedig a vak és céltalan harag.

three-billboards-1.jpg

Mildred tetteit nem elsősorban az mozgatja, hogy megtudja ki ölte meg a lányát. Valakire rá akarja vetíteni a haragját, azt akarja, hogy más is érezze azt a kínt amit neki kell és amivel képtelen megbirkózni hogyan is tudna? Megingás nélkül gázol át mindenkin, miközben ahogy az egyik karakter is elmondja a filmben: a lánya ügyében az egész város mellette áll - de a plakátok ügyében senki. Willoughby rendőrfőnök (Woody Harrelson remek, de minimum a True Detective óta tudjuk, hogy nagyon jól áll neki ez a szerep) köztiszteletnek örvendő tagja a közösségnek, az ellene irányuló gyűlöletkampányt senki nem nézi jó szemmel. A reakció pedig ellenreakciókat gerjeszt, ami további ellenreakciókat hoz létre és így tovább. Ahogy Yoda mester is mondta: "(...) a düh gyűlöletet szül, a gyűlölet pedig kínt és szenvedést."

Martin McDonagh azonban azért alkotott hatalmasat, mert képes volt ezt a mindenkiben ott lakozó - kiben erősebben, kiben kevésbé - haragot, úgy megfogni, hogy közben végig hatalmas szívvel és humanitással bánik a témával. Nem csak az emberi természet sötétségét mutatja meg, de a választ is rá: a szeretet. Külön ki kell emelni a Dixon rendőrt alakító Sam Rockwell játékát aki egy rendkívül összetett és izgalmas figurát mutat be, egyszersmind egy személybe sűríti a film üzenetének esszenciáját.

three-billboards-3.jpg

A történet érintőleg megpedzegeti a rasszizmus, a szexizmus a homofóbia sőt még a pedofília témáját is, de egyikbe sem megy bele, így a fókusz végig a céltalan harag és a szeretet kettősén marad, ami egy olyan hullámvasutat eredményez a teljes játékidő alatt, ami garantáltan megmozgatja majd a közönség minden tagját.

Még nagyon friss az élmény, de lefogadom, hogy napokkal később is eszembe fog jutni egy-egy jelent a filmből, az üzenete pedig még ennél is tovább elkísér majd.

Verdikt: 11/10

Mert fogalmam sincs mikor láttam minden elemében ennyire profin és hibátlanul összerakott, valamint ennyire fontos témát feldolgozó fimet. Végezetül csak annyit, hogy senki ne számítson In Bruges szerű fekete komédiával feldobott drámára. Bár vannak megmosolyogtató jelenetek a filmben, viszont itt egyáltalán nem ez dominál.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

three-billboards-2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidvelemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr613622138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

shit lovag 2018.02.02. 07:58:36

Nagyon gyenge és szürreálisan valóságtól elrugaszkodott film. 12 ev felett mindenki érezheti benne a naivitást és erölködést. Olyan mintha egy filmművészeti iskolás 20 éves tanuló készítette volna. Gyengusz.

Blais 2018.02.02. 12:11:35

Köszönjük az érvekkel gazdagon alátámasztott szakszerű véleményt, szar lovag.

Szoke_Kiss_Marton 2018.02.02. 13:48:39

@Blais: Nem kell egymásnak esni. Van aki nem tudja, hogyan támassza alá a véleményét, de jó érzés neki, ha rámondhatja valamire, hogy gyengusz. Az ilyen embereket így kell elfogadni.

emilyanne 2018.02.02. 14:46:58

Nekem marhára bejött ez a film...a végén valamiért volt egy nagyon pici hiányérzetem...De mindent összevetve, hú, nagyon gyorsan vége lett, és már újra akarom nézni. Elképesztő hatása, hangulata van, keserédes, de fájdalmas, szomorú, szenvedős, mégis röhejes, szókimondó, tökéletes.

emilyanne 2018.02.02. 14:47:42

Amúgy ezt a "szürreálisan valóságtól elrugaszkodott" részt nem teljesen értem.
Ennél valóságosabb nem is lehetne egy történet.

Jakab.gipsz 2018.02.02. 19:51:47

Esetleg nem azon kellene-e törnünk a fejünket, hogy senkinek se jusson eszébe meg erőszakolni egy nő.

Egy nő megerőszakolása, csak valami beteg állatnak, juthat az eszébe. (aztán jönnek a jog-védők, és ki magyarázzák), pl, ha "nagy művész" volt az illető.

A többi barom pedig vérszemet kap.

Főszerkesztő. 2018.02.02. 23:39:11

Nagyon gyenge film és szerintem sem hiteles. Ebben csatlakotom szar lovaghoz. :D

Támasszam alá azt a véleményem, hogy egy ilyen sztori nem életszerű? Egy komment keretei közé nem férne be a dolog. De véleményként lehet belőle hozzászólás. Ha nem ért vele valaki egyet az az ő dolga. Ennyi.

shit lovag 2018.02.02. 23:48:33

@Blais: @emilyanne: Szakszerű véleményt irjon az, aki filmes blogot vezet. Én csak egy laikus filmnéző hozzászóló vagyok. Ami az alátámasztást illeti: csak egy kérdés: ilyen élethelyzetben reális és hiteles az a viselkedés, amit a filmben látunk?

... Ami meg a "szürreális" kifejezés értelmezését illeti: megoldja a talányt egy szótár. :D