filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Detroit: Become Human

2018. június 03. - Szoke_Kiss_Marton

cover.jpgHosszú utat járt be a Detroit: Become Human azóta, hogy még 2012-ben a Quantic Dream, akkor a PlayStation 3 erejét demonstrálva elkészítette a Kara című tech demóját. Az eredetileg csupán bemutató célzattal készült rövidfilm annyira megmozgatta az írója David Cage fantáziáját, hogy tovább akarta gondolni a sztorit egy teljes játékká. Hat évvel, több ezer oldalnyi forgatókönyv, több mint 250 színész majdnem egy évnyi munkája és egy teljesen saját gyártású grafikus motor lefejlesztése után pedig végre mindenki a kezébe veheti a végeredményt.

Régóta nagy rajongója vagyok a Quantic Dream munkásságának. A Fahrenheit minden idők egyik kedvenc játéka nálam, legalább ötször biztos végigvittem életem folyamán. A fejlesztő csapat ebben a játékban tette le az interaktív történetmesélés alapjait, ami a maga korában teljesen újszerű és egyedi volt. Ezt a rendszert csiszolták aztán tovább a zseniális Heavy Rain-ben, ami egy sötét thriller hangulatát hozta hibátlanul és ezt használták aztán a Beyondban, ami viszont annyira semmilyenre sikeredett, hogy csak az irtó béna befejezésekre emlékszem belőle, amúgy teljesen kiesett a játék.

A Detroit: Become Human azonban hála az égnek bőven kiköszörüli a csorbát, amit Beyond ejtett a cég hírnevén!

xxx_02.jpg

Koncepciós rajz a játékhoz

A sztori egy olyan világba invitálja a játékost, amely a Westworddel és a napjaink technikai fejlődésével karöltve épp mostanra vált újra forró témává: Detroitban járunk 2038-ban, ahol a mesterséges intelligenciával rendelkező androidok rengeteg ember megélhetését vették el azzal, hogy a bolti eladóktól az építőmunkásokig kiváltották a humán munkaerőt az olcsóbb és engedelmesebb digitálisra. A játék ezeknek az androidoknak az öntudatra ébredését meséli el három android történetén keresztül, akik mind-mind más utat járnak be a történet folyamán: Kara, a háztartási android saját személyes drámáján keresztül enged betekintést ebbe a világba, Markus átfogó, globális történések részese lesz, Connor pedig éppen saját fajtája hatósági kézre kerítésén ügyködik a rendőrség kötelékében, alkoholista partnere, Hank mellett.

fffff.jpg

Koncepciós rajz a játékhoz

Ha csak mint filmet kéne értékelnem a Detroitot, egy erős közepest kapna: a történetben igazából nincs semmi olyan, amit ne láttunk volna már korábban az androidok öntudatra ébredésével összefüggésben. Ami azonban mégis bőven az átlag fölé emeli a játékot, az a szabad döntések sorozatához köthető soha nem látott szabadság a történések alakulásában. Valljunk be magunknak valamit: hiába a stúdió legfőbb névjegye az interaktív filmes élmény, ahol a játékos mélyen beleszólhat a történet alakulásába, ez valójában mindig csak részben valósult meg: habár a több különböző befejezés már a kezdetektől megvolt a Quantic Dream játékaiban, menet közben mégis kevés valódi döntést hozhattunk. Ez most teljesen megváltozott:

A Detroitban tényleg aktívan beleszólhatunk a játék alakulásába, nem csak a végkifejlettet illetően, de az igazán kicsi dolgoktól kezdve a közepesen át a nagy változásokba is, amik akár egy-egy ember életébe is kerülhetnek. És hogy még jobban átérezzük ezeknek a döntéseknek a súlyát, a fejlesztők minden fejezet után betekintést engednek a játékos döntési fájába, ahol könnyedén nyomon követhetjük, melyik választásunk milyen következménnyel járt. A képernyő bal sarkában pedig egy százalékpontot is láthatunk, ami azt mutatja meg, mekkora részben sikerült felfedeznünk az adott fejezet minden lehetséges történetágát. Így például rendkívül nagy újrajátszási faktort eredményez, ha egy-egy fejezetnél azt látjuk, hogy 20 vagy akár 10% alatt van a felfedezett történetszálak aránya – ahogy nálam azt hiszem kétszer vagy háromszor is előfordult legnagyobb bosszúságomra.

xxx_04.jpg

A kék rész a fejezeten belül általam bejárt utat mutatja, a hatalmas szürke rész pedig azt, amit nem tudtam felfedezni a döntéseim okán.

Nem győzöm hangsúlyozni mennyire ténylegesen a játékosra van bízva, mit hoz ki a sztoriból. Komplett történetszálak maradnak felderítetlenül, ha nem játszunk elég okosan (bennem több kérdőjel is maradt a stáblista pörgetése közben, amikre biztos vagyok, hogy választ kaptam volna, ha másképp alakítom a történeteket), barátságok szövődhetnek, vagy ellenkezőleg: tragédiába torkollhat egy partneri kapcsolat. Illetve természetesen bármelyik karakter változatos módokon érheti el a célját, vagy halhat meg. Én például az egyik karakteremmel 16%-os gyakoriságú végkifejletet értem el, míg a másik karakterem olyan módon távozott az élők sorából, amit csak a játékosok kevesebb mint 1%-a „tudott elérni”. Mondanom sem kell ilyenkor muszáj előbb-utóbb újra nekifutni és megpróbálni egy optimálisabb befejezést elérni. Döntéseinkkel a karakterek személyiségére is hatással vagyunk, cselekedeteink lehetnek empatikusak vagy önzőek, erőszakosak vagy béke pártiak. És mindennek megvan a következménye.

xxx_01.jpg

Amiről még mindenképp beszélnem kell az a grafika: játszottam már nem egy gyönyörű játékkal PlayStation 4-en, mint az Uncherted 4, a God of War vagy Horizon Zero Dawn, de a Detroit ha lehet mindegyiket lepipálja. A karakterek arca, mimikája bármit ver és olyan finom, életszerű árnyékolással bírnak, ami sokszor egy hollywoodi produkció előre renderelt színvonalát közelíti meg: valós időben! Persze ennek a szépségnek komoly ára van: a Detroit egy kifejezetten lineáris játék, amiben ha nagy ritkán szabad mozgást kapunk, az jellemzően egy tér, vagy kereszteződés körüli területet jelent, aminél tovább a játék nem enged. Sztori alapú kalandjátékról lévén szó, ez engem egy cseppet sem zavart, de pár játékost talán elkedvteleníthet.

Összességében egy remek játékkal állunk szemben, ami kiváló kezdő terep lehet a videojátékok világába épp csak betérő újoncoknak és hard core gamereknek is. PlayStation 4 tulajoknak kötelező vétel, mindenkinek ajánlom, aki szereti a kalandjátékokat vagy szokott sorozatokat nézni, esetleg csak simán érdeklik az andriodos-mesterséges intelligencia témájú anyagok.

Nálam 8/10-et simán visz, de ha nagyon akarom, még egy plusz pontot rádobhatok a hatalmas újrajátszási potenciál miatt.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidvelemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr7814020028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.