filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Blake Crouch - Hamis emlékek

2019. augusztus 14. - Szoke_Kiss_Marton

Sajnos sokkal válogatósabb vagyok annál, mint hogy túl sok dolgot maradéktalanul tudjak élvezni: a legjobb marhapogácsát sem bírom értékelni ha túl nagy kenyérbuciba rejtik, képtelen vagyok rajzolni, ha nincs tökéletes rend a dolgozóasztalomon, nem értem a verseket, amikben nincsenek rímek, vagy pedig itt van az, hogy 22ºC alatt fázok, 25 felett pedig melegem van.

De semmiben sem vagyok olyan válogatós, filmekben és sorozatokban sem, mint a regényekben, amikből csak évente párat tudok felfedezni, ami igazán tetszik, és még azok közül sem mindegyik olyan, amire azt szokás mondani, hogy „olvastatja magát”. Kiábrándulok, amikor az első 50 oldal után érzem, hogy az író nem tud egyedi karaktereket teremteni, és csak unalmas toposzokat látok egymásra pakolva. Untat, amikor néhány fejezet után már látom merre megy a cselekmény, az egész utat, ami aztán hiába tartogat egy-egy váratlan elágazást, a végén mégis csak oda érkezünk meg, ahol a nagy „Cél” felirat olvasható, ami már a Start mezőről is jól látszott. Határozottan feszengek, amikor egy érdekes felütés után oda jutunk, hogy a máz alatt egy ezerszer lerágott csont próbálja ízletesnek beállítani magát (és meghökkenek, amikor látom, hogy mások milyen jóízűen majszolják mégis), és ha mindez nem lenne elég, a szerkesztő felmenőit emlegetem oldalról-oldalra, amikor semmilyen pluszt nem adó köröket fut a történet, csak azért, hogy próbálja eltitkolni saját jelentéktelenségét.

Tovább

Avengers - Endgame

mv5bywrmnzbjztutmdaxns00mthmlwe0otetngiymzqxndgymzu5xkeyxkfqcgdeqxvynjg2njqwmdq_v1_sx1777_cr0_0_1777_937_al.jpg
Teljesen részletekbe menően spoileres véleményem következik!

Talán a filmtörténelem során nem volt még egy olyan film amit akkora várakozás előzött meg, mint a Marvel 10 éves filmfolyamát lezáró Végjátékot. Az ilyen szinten felfokozott hangulat borzasztó nehéz helyzetbe hozza az egyszeri mozinézőt, hiszen egész egyszerűen képtelenség mindenki ízlésének megfelelni, pláne egy ekkora eseménynél.

Vagy mégis?

Tovább

Love, Death + Robots

A Love, Death + Robots a Netflix legújabb saját fejlesztésű sorozata, ami az Animatrix és a Black Mirror nyomdokain felépített 18+-os antológia sorozat. Előbbire főleg abban hajaz, hogy a világ minden tájáról összecsődített alkotók a saját látásmódjukkal és stílusukkal prezentálnak egymáshoz lazán kötődő történeteket. Utóbbihoz pedig egyértelműen a témája okán kapcsolható, erre már az introval is keményen rájátszik a Netflix.
De milyen is ez az extrém erőszakos, rengeteg indokolatlan meztelenkedéssel dúsított animációs antológia sorozat?

love-death-and-robots-beyond-the-aquila-rift.jpgÖsszességében közel egyenletes színvonalú, váltakozó tónusú szkeccsfilmek összessége, amik inkább hasonlítanak karcolatokhoz, mint novellákhoz (amik a történetek alapanyagaiul szolgáltak). A jobb részeknél az ember azt érzi, hogy túl hamar lett vége, a rosszabbaknál inkább csak hogy nincs eléggé kikerekítve, hiányzik egy ütős befejezés, ami nélkül csonka versszakként árválkodnak az évad papírján.
Az alábbiakban az öt legjobb és az öt legrosszabb részt mutatom be az évad 18 részéből kiszemezgetve.

Tovább

BÚÉK

cccc.jpgEngednéd, hogy a párod belenézzen a mobilodba? Pár hónap járás után? Évek után? Házasság és két gyerek után?

Elolvashatná az e-mailjeidet? WhatsApp, Messenger, Viber, Skype?

Ha nem, miért nem? Elvből? Titkolni valód van? Olyan titok, ami kínos kérdéseket vetne fel? Olyan, ami rossz színben tüntetne fel? Esetleg olyan, ami rögtön szakító/válóok lenne?

Tovább

Legendás állatok: Grindelwald bűntettei

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy ez egy ízig-vérig spoileres vélemény lesz. Nincs értelme szépelegni a konkrétumok nélkül.

07.jpg

Meg ott, hogy az az alap felállás, hogy az első rész nekem nagyon tetszett. Új volt, friss volt, mértékkel szolgálta ki a rajongókat és egészen tűrhetően építette fel a négy főszereplőt. Mi több, Queenie és Jacob szerelmi szála még érzelmek előhívására is képes volt az utolsó esős jelenetnél, ami számomra biztos jele annak, ha egy-egy karakter, vagy pár jól van megírva. Arról majd később, hogy ugyanez a főszereplőre nem volt elmondható, ami előre is vetítette a későbbi problémákat.

Tovább

Captain Fantastic

A minap épp arról beszélgettem egy barátommal, hogy úgy istenigazából csak egy-két olyan filmet látunk évente, ami tényleg nagyon jó. Ami nyomot hagy az emberben és nem intézi el annyival, hogy „Egynek nem rossz...”, vagy hogy „Még mindig jobb mint vasárnap reggel arra ébredni, hogy hétfő van.”.

2018-ban nálam már holtbiztos, hogy ez a maradandó filmes élmény a Captain Fantastic lesz (Ami egyébként tavaly előtti, de kit zavar?).

003_3.jpg

Tovább

A szolgálólány meséje - második évad

Avagy az egy helyben toporgás és a nézőkínzás művészete

Ha a teljesen indokolatlan, csak a pénz miatt elkészített sorozat folytatásokból írnék szakdolgozatot, teljesen biztos, hogy a Szolgálólány meséje második évada lenne a fő témám.

ht_03_2.jpg

Tovább