A Kicsinyítés (Downsizing) volt az a film ami körülbelül két dolgot ígért az előzetesével:
1) Egy könnyed hangulatú, humoros comedyt-t, amiben Matt Damon mellett olyan rutinos nevettettetők kaptak szerepet, mint Kristen Wiig és Jason Sudeikis
2) Illetve egy olyan filmet, ami a kicsinyítés körül forog és az ebben rejlő lehetőségeket ötletekben gazdag fantáziavilággal aknázza ki.
Ehhez képest a film ennek gyakorlatilag pontról pontra a cáfolata, így a trailert a filmmel összevetve jogosnak érzem, hogy „Az Egyik Legnagyobb Filmes Átbaszás Evör” alcímet adjam ennek a rövid véleménynek.
A véleményem spoileres lesz, de a filmet amúgy sem ajánlom senkinek megnézésre, szóval, ha ennek ellenére érdekel, akkor most hagyd abba az olvasást.
Tehát időrendben haladva: A problémák már rögtön ott kezdődnek, hogy Kristen Wiig és Jason Sudeikis némi túlzással pont annyit szerepelnek, amennyit a trailerben látjuk őket. Ez fájó pont, hiszen épp ők lettek volna a garancia a felhőtlen szórakozásra az előzetes szerint. A helyettük belépő Christoph Waltz hiába tölt arányaiban több időt a képernyőn, karaktere viszont sótlan és céltalan. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy a Downsizing távolról sem vígjáték: leginkább társadalomkritikus drámának szánhatták, ám pechjére ahhoz túl elnagyolt és sablonos.
Itt térnék át az átbaszás második szakaszára:
A film ugyanis nem a kicsinyítés körül forog. Igen, sőt mi több, tulajdonképpen pont onnantól felejt el teljes mértékbe foglalkozni vele, hogy a Matt Damon alakította Paul lekicsinyítteti magát. A kicsi világban minden ugyanúgy néz ki, mint a nagy világban, egyáltalán semmi érdekes nincs benne. Ha valaki félidőben toppan be a filmre, lehet fel sem tűnik neki, hogy a főszereplők amúgy alig arasznyi méretű emberek. A kicsi emberek ráadásul nem is lépnek interakcióba a nagyokkal, így összehasonlítás híján ténylegesen is teljes mértékben értelmetlenné válik a film szempontjából a kicsinyítés, mint alapötlet. (Itt jegyzem meg, hogy a marketing kampányban többször felbukkant Absolut Vodka megcsapolása jelent nincs is benne a filmbe, gyakorlatilag teljesen mentes az egész alkotás az ilyen kreatív ötletektől.)
A film kb a felétől brutálisan elkezd elmenni egy Coelho szintű életigazság drámába, ami tulajdonképpen azt akarja bemutatni, hogy a kicsi emberek élete is ugyanolyan szegregált mint a nagyoké. A gond csak annyi, hogy ehhez kár volt bármiféle kicsinyítést belevinni a sztoriba, ezt bármelyik amatőr művészfilmes is elmondhatta volna ennél százszor szélesebb eszköztárral. És amikor a kéretlen társadalomkritikától már éppen kipukkadnánk, akkor az alkotók az egészet megfűszerezik egy jó adag világvége ijesztgetéssel és egy csipetnyi szektás paródiával. Mindez végül olyan távol sodorja a nézőt a filmtől, hogy mire rájönnénk, hogy valójában önmagunk megtalálása volt a történet igazi üzenete, már rég a telefonunkat nyomkodjuk és azt nézzük, milyen vígjátékkal feledtessük ezt a borzalmas átejtést.
A következő rövid véleményben ehhez fogok majd tippet adni!
4/10
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
