Molly Bloomról vagy más néven a Póker Hercegnőjéről már itt írtam az életéből készült film kapcsán. A héten pedig befejeztem az általa jegyzett életrajzi könyvet, ami alapján Sorkin filmje készült.

Egy valamit rögtön az elején le kell szögezni: Molly Bloom története annak ellenére lebilincselő és letehetetlen, hogy egyáltalán nincs jól megírva.

Hogy mire gondolok? A szerző körülbelül azt az utat mutatja be amit a filmen is láthatunk, vagyis a kezdetben kisebb (!), majd egyre nagyobb tétekre menő póker játékok szervezését, Los Angelestől egészen New Yorkig. Csakhogy amíg a film jól eltalált dramaturgiai csúcspontokkal rendelkezett, a sztori tartott valahonnan valahová (a semmiből a sikerhez, majd a sikertől a bukáshoz), addig a könyv inkább csak szedett-vedett jegyzetek összessége.

Aki olvasta a könyvet és látta a filmet, az lehet csak igazán tisztában azzal mennyire remek munkát végzett Sorkin a forgatókönyvön; hogy hagyott el semmitmondó részeket (Molly pasijait), hogyan hegyezte a történetet több csúcspontra (a tárgyalásra, vagy amikor Mr. X elvette Mollytól a szervezést) és hogyan adott hozzá olyan részeket, amiktől kerekké vált a történet (az ügyvéd karaktere, vagy a családi dráma).

A könyv ezek híján fájdalmasan rossz arányérzékkel van papírra vetve, ahol az érdekes konfliktusok sokszor egy oldalon elsikkadnak, míg a repetitív részek sokkal nagyobb térhez jutnak.

Hogy lehet akkor mégis lebilincselő a könyv?

Egész egyszerűen azért mert Molly Bloom egy olyan világba kalauzol el minket, ahova csak az elit elitjének van bejárása. Ahol millió dollárok cserélnek gazdát egyetlen leosztás alatt (!), ahol Ben Afflecknek a játékasztalnál rögtön nekiszegezik a kérdést, hogy milyen volt Jennifer Lopez segge, és onnantól milliárdosok és sztárok között ugyanúgy folyik a társalgás mint bármelyik pasi találkozón, vagy ahol kiderül, hogy az angyalarcú Tobey Maguire valójában egy minden hájjal megkent igazi szarházi, aki olyan lenézéssel viszonyul a nála kévébe gazdagokhoz, amennyire csak egy igazi felfuvalkodott seggfej képes.

Ennek a titkos és elérhetetlen világnak a bemutatásával érte el nálam a könyv, hogy olyan gyorsan faljam be, ahogy már régen olvastam bármit és ezért merem bátran ajánlani azoknak, akiket érdekelhet a csillagászati tétekben játszott zárt körű pókerjátékok világa és az, hogyan lett egy coloradói Olimpiai dobogós síelő ennek a játéknak a legismertebb és legsikeresebb szervezője.

10/8 – és itt a sztori ér 8 pontot tényleg, nem az ahogy el van mesélve

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!