A Pixar hosszú idő után megint megcsinálta a tutit! Az Agymanók instant klasszikus, egyszersmind a Pixar eddigi talán legjobb ötlete és legmélyebb, legsokoldalúbb filmje.

Az egész sztori tulajdonképpen a felnőtté válás legelső lépcsőfokát mutatja meg, agyi szinten, rajzfilmes eszközökkel. A tiszta felhőtlen gyerekkort követő első nagy törést a főszereplő kislány életében.

A felszínen egy mondat a sztori: Riley és családja új városba költöznek, ezzel okozva némi gondot a gyereknek.

Ami viszont sokkal izgalmasabb, az a lány agyában lejátszódó érzelmi és jellemváltozási folyamatok. Egyszerűen csak szuperlatívuszokban lehet beszélni ennek a megvalósításáról. Egyfelől minden a végeleteik le van egyszerűsítve, kézzelfogható szimbólumok mögé van bújtatva, hogy a legkisebbek is élvezhessék, de másrészt minden mögött ott vannak a mögöttes tartalmak, amit már csak a kicsit idősebbek fognk tudni értelmezni (szerintem). Így több síkon halad a történet, miközben végigvesszük az agy és maga az egyén jellemének fontosabb sarokköveit - emlékek, tudatalatti, álmok, stb. - mitől vagyunk azok, akik vagyunk, mik tesznek olyanná, amilyenné.

Egy szó mint száz számomra maradéktalanul teljesítette az elvárásaimat, miközben sokszor nagyokat lehetett nevetni is, míg máskor egészen könnyfakasztó volt. Külön erénye - és a pénzügyi rekordjait látva nem is kétséges -, hogy ennél jobban folytatható filmet én még nem is igen láttam, egyszerűen rettenetesen adja magát egy második rész.

Mindenkinek ajánlani tudom, de ezúttal inkább a felnőtteknek és csak kevésbé a gyerekeknek.

10/10 *****

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!