Na ez egy nagyon fura könyv.

Van ugye egyszer az Amerikai Psycho amiben elég sok a kegyetlen gyilkosság, kínzás stb, és van ez a könyv, amiben szinte alig van, mégis, az egész sokkal-sokkal betegebb. Hogy miért? Mert a főszereplő (és valószínűleg az írói is, agyrém!) betegesen vonzódik a sorozatgyilkosokhoz. És tényleg, a könyv egy tetemes része a sorozatgyilkosok megismerésére épül, a főszereplőn keresztül – aki maga is gyanús, hogy egyszer az lesz –, és ehhez azért elég betegnek kell lenni – szerintem –, hogy valakit érdekeljen.

És itt a második furcsasága a könyvnek: spoiler nélkül a lényeg, hogy a 15 éves John aki attól tart, hogy sorozatgyilkos lesz belőle, és küzd az ösztöne ellen, egy másik sorozatgyilkosra vadászik, aki felütötte fejét a városban. És ahogy telik az idő, úgy lesz John egyre ellenszenvesebb – hiába küzd a benne rejlő gonosszal – ellentétben az igazi sorozatgyilkossal, akivel komolyan mondom könnyebb volt azonosulni, mint a főszereplővel – majd meglátjátok.

Szóval végezve a könyvvel – ami egy sorozat első része amúgy – az a gondolat foglalkoztat csak, rendületlenül: Hogy a vérbe lehet komolyan (!) és megszállottan érdeklődni a sorozatgyilkosok iránt? Sorozatgyilkosnak lenni nem olyan cool, mint varázslónak, vagy boszorkánynak… vagy értékvesztett wall streeti yuppie-nak.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!