Bravúros teljesítmény manapság, ha egy folytatás az első rész nyomába tud érni.
A Rise of the Planet of the Apes a kirekesztettségről, a rasszizmusról szólt, kifejezetten hatásosan, amit főleg annak köszönhetett, hogy Caesart, egy majmot tett meg főszereplőnek. A folytatás ezzel szemben nagyon helyesen teljesen máshova helyezte a hangsúlyt, és inkább az emberek (majmok) különbözőségeiről, az eltérő célkoról és nem utolsó sorban az ütköző érdekekről szólt. A háború állandóságáról, és annak elkerülhetetlenségéről.
A DotPotA nem mond semmi újat mindezekről, ám ellentétben mondjuk az Avatarral, tele van szívvel a hideg profizmus mögött. Bár maguk a szereplők nem túl árnyaltak, a társadalmi problémák már inkább azok; a majmok épülő társadalma a tökéletes bizalomra, jóságra épül, de kénytelenek szembenézni vele, hogy nem lehet minden tagja eredendően jó és önzetlen, valamint hogy helyüket a világban nem védhetik meg csupán békés úton.
Ezek miatt a tragédiák miatt olyan hatásos a végkifejlett, és az, ahogy odáig eljutnak.
Összességében egy komótosan vánszorgó társadalomkritikát kapunk tehát, ahol az egyéneken csak minimálisan van hangsúly, és a lényeg a nagy egész ábrázolásán van.
Szerintem az első részt nem haladja meg, de szégyenkeznie sem kell mellette. Bátran ajánlom azoknak, akiknek az első rész tetszett, de ne számítsatok egyhamar lovakon vágtató, gépfegyveres majmokra, mert arra sokat kell várni :)
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
