És milyen kár lett volna.

Rowling valószínűleg azon kevés írók egyike a Földön, aki megteheti, hogy bármit, de tényleg bármit írjon. Ha akarná megírhatná ezer oldalon is az Öreg halász és a tengert, egyszerűen az ő piacképességét már nem nagyon lehet lerombolni semmivel. Ezt a kiváltságot pedig arra használta fel – nem, nem arra hogy írjon egy izgalmas krimit –, hogy bemutasson nekünk egy halom különc, izgalmas, tapló, dúsgazdag, drogos stb figurát. Mármint mindegyikből egyet-kettőt. Az egész könyv egy klasszikus „kikérdezek mindenkit” nyomozás, ami nem akar csilivili fordulatokkal és cliffhangerekkel operálni. Helyette kapunk vagy egy tucat karaktert, akik mind izgalmasak a maguk módján. Mert Rowling ereje mindig is a zseniális karaktereiben volt. És most, hogy a gyerekkönyvek világát maga mögött hagyta, egyrészt boldogan mártózik meg a valóság tökéletlen, hús-vér karaktereiben, másrészt pedig bemutat egy szubkultúrát, a szupergazdag-szuperhírességek világát, amit néha olyan nyíltan véleményez, hogy egyszerűen nem tudtam nem Rowling saját gondolatait látni mögé. És ez nem baj. Rendkívül érdekes volt végigélni ezt az utazást, ami egy kicsit talán az írónő világának egy szeletébe is betekintést enged.

Összességében remek olvasmány volt, csak túl kellett tennem magam azon, hogy tulajdonképpen a regény egyetlen részén sem izgultam, vagy vártam a folytatást; helyette komótos körképet kaptam egy csomó érdekes személyiségről, és néha egy-egy elszórt, kiemelkedőbb szál azért megmarad bennem még néhány napig. (Spoiler mentesen: részeg jelenet, és Strike afférja)

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem a Cormoran Strike sorozat 2. részéről, a Selyemhernyó-ról
Rövid véleményem a Cormoran Strike sorozat 3. részéről, a Gonosz pálya-ról