Így egyet eludva rá azt kell mondjam, jobb mint az első kettő rész - ha ez jelent bármit is - és aki végigszenvedte az első kettőt, az már üljön be erre is, mert így lesz komplett a 9 órásra nyújtott 200 oldalas könyv.

Az egész film tulajdonképpen egy gigantikusan elhúzott, kb 1,5 órás csatajelenet, ami látványosabb, mint bármi amit eddig Peter Jacksontól láttunk, és tele van ötletekkel, de csak úgy, mintha a lamantinok rakták volna össze az ötletgolyóikból. Többször arra gondoltam közben, hogy épp egy jövőbeli konzoljátékot látok a vásznon.

Számomra sajnos ott hasalt el a sztori, hogy ellentétben a Gyűrűk Urával itt egyik karaktert sem kedveltem meg. Nem tudom ez miért lehet. Az biztos, hogy egytől - egyig kétdimenziós figurák, de például nem tudom megmondani Aragorn és Arven szerelme miért volt számomra ezerszer szívszorítóbb és átélhetőbb, mint Kili és Taurielé, ami hát teljesen hidegen hagyott.

Nagyon egyszerű és szájbarágós volt az átkötés a Gyűrű szövetsége és az Öt sereg csatája között a film végén, de működött, úgyhogy ez jó pont. Végre haltak meg szereplők, ami megint jó pont - egy kicsi súlyt adott a sztorinak, bár egyik elbukottat sem sajnáltam annyira, mint Boromirt anno, amit ma is megkönnyezek. Galadriel és Saruman bármilyen keveset is szerepeltek, sokat emeltek a film minőségén, és ha őszinte akarok lenni, Saruman hozta számomra a film egyetlen átélhető és borzongató jelentét, egyetlen egy mondatával, de nem mondom el mi az :)