A történet a 2006-os Natascha Kampusch és a 2008-as amstetteni vérfertőzési botrány ihlette elbeszélés, amiben az ötéves Jack meséli el, hogyan él édesanyjával egy 3x3 méteres szobába zárva. Az anyát 19 évesen egy, a regényben csak "Patás"-nak nevezett férfi rabolta el és tartotta fogva hét éven keresztül.
Nehéz értékelni ezt a könyvet.
A történet első fele beszippant, egyenesen megszűnt körülöttem a világ, miközben olvastam. Jack születése óta a Szoba fogja, így számára természetes módon ez a közeg jelenti szó szerint az egész világot. Bár van tévéjük, az anyja azt mondja neki, az abban látott dolgok nem valóságokat. Ezzel az alapfelállással ismerhetjük meg a hétköznapjaikat, miközben egyre többet tudunk meg a titokzatos szörnyetegről is, aki minden este pontban 9-kor állít be hozzájuk.
Gyomorszorító, félelmetes élmény olvasni, ahogy az ártatlan gyerek, a saját szemszögéből elmeséli ahogy a napi játékok között olyanok is helyet kapnak, mint az ordító verseny, vagy a külvilágtól őket elzáró acélajtó számlap paneljének gombnyomkodása. Arról nem is beszélve, hogy miért kel fel Anya minden este, hogy fel-le kapcsolgassa a lámpát, miközben bámul ki a tetőablakon...
Innentől annyi spoiler, amennyi a könyvből készült film trailerének első 10 másodpercében már benne van.
A moziteremben garantáltan szem nem marad majd szárazon.
A szabadulás lélek felemelő, hatalmas megkönnyebbülés. Egészen megható. Ha a sztori erről szólt volna, itt lehetett volna vége a könyvnek és minden rendben is lenne. A történet azonban nem egy börtön história, hanem egy fejlődésregény - az ötéves Jack fejlődéséé.
És épp ez volt, ami végső soron nálam megölte az élményt.
Jack egyszerűségével és nyelvtani hibáival elmesélt történet egész a szabadulásig lebilincselő.
A külvilág azonban csak az a hétköznapi, szürke valóság, ami mindannyiunkat körbevesz nap mint nap. Bár néha Jack szemén keresztül rá tudunk csodálkozni a mindennapok apró szépségeire, csodáira, ez csak egy pontig működik. Végső soron a könyv második felét inkább az unalom és a történések hiánya jellemzi. A fejlődésregény szerkezet miatt pedig a fogva tartó szörnyetegről sem tudunk meg később semmit, szóval tényleg minden izgalom forrás kivész a történetből, és helyette egy lájtos gyerekpszichológia tankönyvet kapunk.
A regény első felére 10/9-et adnék, de a dinamika durva megtöréséért csak 10/5-öt tudok adni végső soron. Ha egy kisgyerek fejlődéséről akarok olvasni, majd veszek egy ezzel foglalkozó szakkönyvet, de így kicsit átverve érzem magam.
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!