Szórakoztató bűnügyi thriller. Így tudnám a legjobban jellemezni a How to Get Away with Murder első évadát, ami számomra ez elmúlt évek egyik legkellemesebb sorozatélménye volt.
A sztoriról nem akarok sokat mondani, lényegében egy jogi-tárgyalós-nyomozós sorozat keresztezése egy college movie-val, ami egyetemisták mindennapjairól szól.
A castingtól kezdve a teljes történeten keresztül mindent patikamérlegen mértek ki a készítők: az egyetemista főszereplők között megtaláljuk a fekete srácot, a meleg srácot, az elkényeztetett cicababát, a kemény csajt (aki spanyol anyanyelvű) és a nagymenőnek tűnni akaró, egoista, gazdag fehér srácot is, míg a felnőtt oldalon ott a nagymenő, kemény védőügyvéd, titokzatos férfi segítője, aki mindent elintéz és a háttérbe húzódó női segítő is, akit nem becsülnek meg eléggé. A sztori végig ezerrel zakatol, majdnem minden jelenet alatt pörgős dalbetét dübörög, az első rész első jelenete pedig rögtön egy gyilkosság flashforwardja. Semmit nem bíztak a véletlenre, és ami a legszebb az egészben, hogy mindez működik.
A sablon karakterek között remekül szuperál a csapatdinamika – még ha ehhez kell is egy-két rész. Majdnem mindenki szuper alakítást nyújt a szerepében, pedig a gyerekek többsége kezdő filmszínész az iMDB adataik alapján – a főszereplő Alfred Enoch például szinte csak a Harry Potter filmekben játszott, jóformán statisztaként, Dean Thomas szerepében. A kis kompánia tagjai nagyszerűen kiegészítik egymást, ha kell konfrontálódnak, áskálódnak, és ahogy halad előre a sztori lassan a háttértörténeteik is kibontakoznak.
A felnőtt színészek közül természetesen a főszereplő, kétszeres Oscar jelölt Viola Davist kell kiemelni, aki - hála a jó forgatókönyvnek - már az első részben rácáfol a mostanában nagyon menő főszereplő sztereotípiára, ahol egy már-már nem is emberi, profi, hidegvérű, mindent tudó, a többiek felett álló mester szerepét egy pillanat alatt dönti át érző, megtört, kétségek között őrlődő, nagyon is emberi oldalra. Ez a remek kettősség végig jelen van a sorozatban és Viola Davis tökéletesen ugrál Annalise ezen két jelleme között, amit nem egyszer fizikai megjelenésében is jeleznek a készítők.
Végül de nem utolsó sorban muszáj a történetről is beszélnem, ami a már fentebb említett módon, tűpontos adagokban lett kimérve és tálalva – és tökéletesen működik. A lassú indulást a gyilkosság flashforwardok hívatottak felpörgetni, hogy aztán mire beérjük a valós történetidővel a jövő történéseit, úgy beindulnak az események, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét, amit aztán nem egyszer keményen a falba vernek a készítők.
Ebben a sorozatban senkinek nem lehet hinni semmiben. Senkit sem ismerhetünk meg teljesen, a homályos foltok pedig egy erős, nyugtalan, meglepetéseket tartogató, izgalmas atmoszférába állnak össze, amit lehetetlen nem tovább nézni.
A második évad szeptember óta javában hasít, nem is koptatom tovább a billentyűzetet, folytatom a második szezon első részével.
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
Note: Nina Myers (24) óta nem utáltam annyira sorozat karaktert, mint Rebeccát itt, ami nagy teljesítmény
