Előre is elnézést, de ez most egy kicsit „hosszabb rövid vélemény” lesz.
Gyerekkorom legmeghatározóbb ifjúsági irodalma a Harry Potter sorozat mellett egyértelműen Darren Shan 12 kötetes vámpír eposza volt. Az E/1-ben megírt, zseniálisan kikerekített sztori még jóval a Twilight övezte vámpír reneszánsz előtt kelt életre, így egy nagyon is húsba vágó, izgalmas és kemény világot festett meg, többször ingadozva a gyerekkönyves műfaj határán.
És bár ezeket a könyveket a mai napig szuper jónak tartom – nemrégiben újraolvastam az első kötetet és semmit nem veszített az értékéből –, utána bár kitartó rajongója maradtam Shannak, nem éreztem már többet azt, hogy képes ugyanúgy megfogni, mint 12 évvel ezelőtt.
A 10 részes Démon sorozatban bár a felütés még jó volt a második és a negyedik könyvet pedig kifejezetten frissnek és izgalmasnak találtam, mégis hamar átfordult unalmas, vontatott és rettenetesen elnyújtott történetbe, amit aztán két könyvvel a vége előtt adtam fel. Azóta sem éreztem kísértést a folytatásra.
A Város Trilógia, bár dátum szerint a legkorábban íródott művei közé tartozik, mégis csak 2010-ben, a magyar kiadáskor került a kezembe. Ezek a könyvek felemás színvonalat ütöttek meg, egy jóval felnőttebb történettel, összességében azonban szinte semmilyen nyomot nem hagyott bennem.
A legutóbbi próbálkozásom Shannal a Larten Crepsley sorozat első könyve volt, aminél szentül hiszek benne, hogy ez az első könyv pályafutása messze legrosszabb, legizzadságszagú, és a múltidézésen kívül legérdektelenebb irománya. Itt meg sem fordult a fejemben, hogy folytassam a sorozatot, pedig Larten bőven a kedvenc szereplőim egyike volt az eredeti vámpír sorozatban.
A hosszú bevezetőt csak azért kanyarintottam, hogy lássátok, mennyire fontos volt számomra valamikor a szerző és hogy ennek ellenére jó régen nem találtam már meg benne azt a frissnek ható, beszippantó borzongatást, ami a Vámpír sorozatra annyira jellemző volt.
Nem támasztottam hát semmilyen elvárást a Zom-B sorozat első könyvével kapcsolatban, így annál nagyobbat ütött az, amit Shan végül összehozott.
Kezdjük ott, hogy ezt a történetet volt értelme megírni. Aki követi Shan Facebook oldalát, időről időre találkozhat a szerző aktuálpolitikai véleményével, szociálisan érzékeny világlátásával. Mindeddig ebből egyetlen könyvében sem fedeztem fel nagyon még indirekt utalásokat sem, ehhez képest miről szól a Zom-B első kötete? Nem, nem a zombikról:
Rasszizmus, kirekesztés, bevándorlók, családon belüli erőszak, iskolai bántalmazás és megfélemlítés.
És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. A Zom-B mindezek ellenére még mindig egy gyerekkönyv, némiképp egyszerűsített világnézettel, magyarázatokkal és problémafelvetéssel, de míg így is (hogy minden eddiginél jobban feszegeti a műfaj határait) mer derékig beleállni a témába, és nem ám csak holmi trendi liberális maszlag előrángatásaként, hanem a sztori szerves részeként. Sőt: A könyv első fele gyakorlatilag nem szól másról, mint a bántalmazó családi légkör bemutatása, a gyerek lelki torzulásának és vívódásának végigkövetése és mindennek a lecsapódása az iskolában – és több jel is arra mutat, hogy ez a kérdéskör hamarosan összefonódik majd az Angliát elárasztó zombik általi fenyegetéssel.
Fogalmam sincs, hogy egy mai 13-16 éves gyerek mit olvas manapság, de jól tetten érhető az a nyersesség a könyvekben (akár beszédstílus, felhozott témák boncolgatása), ami a 12 évvel ezelőtt még épp csak csírájában jelent meg a Vámpír könyvekben. Ez pedig a fiatal felnőttek számára is (nem, nem mondom ki angolul) könnyebben befogadhatóvá teszi a regényt, akár még el is gondolkodtathatja pár ponton. Ha nagyon nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám ez a XXI. század Amerikai história X-e, gyerekeknek. Zombikkal.
Mindent összevetve nagyon elégedett vagyok a nyitással, és ahogy Shan Facebookját olvasom, amikor a Zom-B sorozattal példálózik, általában Trumpról alkotott véleménye kapcsán, úgy érzem a folytatás is ebben a színvonalban és a témában való alámerülésben folytatódik majd. Alig várom! (Külön örültem neki, hogy az elmaradhatatlan csavar a végén az egyik kedvenc könyvem csattanóját idézte.)
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
