Nagyon féltem a Legendás állatok és megfigyelésük filmtől: egyrészt egy sima pénztermelő üzemnek gondoltam a Warner részéről, másrészt nem tetszett az alapötlet, hogy elszabadul egy csomó varázslény és ezeket kell befogni (műbalhé), harmadrészt nem győzött meg a trailer sem és negyed részt, konkrétan haragszom David Yatesre a keze nyomát viselő Harry Potter filmek miatt.
Na innen szép nyerni.
Már most az elején ellövöm a csavart: ez a legjobb Harry Potter film, ami persze nem is Harry Potter film. Hogy micsoda? – kérdezed most teljes joggal – Jobb mint Cuarón Prisoner of Azkabanja?
Igen, jobb, de nem kell megijedni, nem nőtt David Yates a zseniális Cuarón fejére. Egyszerűen annyi történt, hogy úgy kellett ennek a világnak egy friss történet, amit nem a könyvekből kell adaptálni, mint egy falat kenyér. Minden percén meglátszik, hogy az első pillanattól fogva vászonra termett és ez olyan dinamikát enged adni a filmnek, amire egyik adaptáció sem volt képes. Filmművészetileg (ha szabad ilyet mondanom) még mindig a Prisoner of Azkaban a legjobb HP Univerzum film, de a nagy egészként sokkal inkább egyben van a Legendás állatok. És nem ez az egyetlen előnye.
Rögtön ott van az a csodálatos, lélegzet elállító fantáziavilág, amihez foghatót nem is tudom hol láttam utoljára. Nem, nem a Doctor Strange-ben, véletlenül sem. Szikrázó kreativitás a film szinte minden kockája. Remekül integrálták a legendás állatok tankönyvet ebbe az új franchise-ba, a varázslények hol viccesek, hol aranyosak (hol mindkettő), hol félelmetesek, robusztusak, tekintélyt parancsolóak... sokszínűek, akár csak a muglik állatai.
A sztori legalább három-négy szálon fut, amik mind-mind több ponton metszik egymást, hogy aztán a végén teljesen összeérjenek. A film végig remekül egyensúlyoz ezek között a történetek között, és eleve egy remek módszert találtak arra Kowalski személyében, hogy a nézőt bevezessék ebbe az új világba.
Apropó Kowalski: Az megvan, hogy a két legjobb szereplő, Kowalski és Queenie kvázi mellékszereplők? Mégis miattuk (főleg előbbi miatt) működik a varázslat, Kowalskival azonosul a néző, és e kettősnek köszönhető a végén az érzelmi katarzis is. Szem nem marad szárazon.
Emellett pedig, ha ez nem lenne elég, Rowling története remekül működik allegorikus szálon is. Egyrészt itt vannak a varázslókat üldöző Új Salemesek, akik kvázi mezei rasszisták, másrészt egy sokkal árnyaltabb és mélyebb rétegben az Obskúrusokkal való machinálás, ami leginkább azt akarhatja megjeleníteni, mennyire rosszul sülhet el az, ha valakinek el akarják nyomni az igazi valóját.
Ha bármi negatívumot akarnék mondani, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy a címszereplő Newt Scamander eléggé háttérbe szorul sokszor Kowalski mellett, de ez sem akkora gond, mert a történetet meg viszi előre rendesen. Hát ennyi.
Nálam 10/10 mert ezen kívül tényleg semmi hibát nem tudnék felhozni a film ellen és amúgy sem érdekel semmi ellenvetés, mert nagyon rég varázsoltak már el ennyire, és úgy szárnyalta túl a Harry Potter filmeket, hogy nem játszott fan service-t. Nekem ennél több nem kell. Imádtam, imádtam, imádtam, és meg fogom még nézni párszor, az biztos!
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
