filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Rövid vélemények

Robert Galbraith - Gonosz pálya

Cormoran Strike 3.

2017. február 20. - Szoke_Kiss_Marton

Spoiler mentes.

Mindig vegyes érzéseim voltak J. K. Rowling Harry Potter utáni regényeivel kapcsolatban. (lásd itt és itt) Nincs ez másképp a harmadik Cormoran Strike történettel sem, a Gonosz pályával.

A sztori ezúttal nem egy jól körülhatárolható szubkultúra belső világába kalauzol (ahogy az első könyv a modellek és sztárok, a második az írók köreit mutatta be), hanem Strike múltjába enged kicsit közelebbi betekintést, azáltal, hogy most a bűnügy is személyesen érinti Strike és Robin kis nyomozópárosának életét.

A történet a már megszokott - általam nem kimondottan preferált - mederben csordogál: Történik egy bűneset, Strike pedig elkezdi körbekérdezni az érintetteket. Ezek a beszélgetések újabb nyomhoz vezetnek, ami még több beszélgetést eredményez és így tovább, és így tovább. Ugyanaz a klasszikus nyomozós, detektív sztori, amit már az első két könyvben is megszokhattunk.

Mégis kicsit más ez a rész, mégpedig Strike és Robin nagyon árnyalt, nagyon nehezen körülhatárolható kapcsolata miatt, amivel most sokkal többet foglalkozik az írónő, mint a Kakukkszóban és a Selyemhernyóban összesen. És ez az, ami nálam kiemeli a Gonosz pályát a korábbi Cormoran Strike történetek közül: azáltal, hogy a történetet végig átszövi Strike és Robin kapcsolat dinamikájának bemutatása, részletes megismerése - mindkét fél narrációjában - az egész történet kap egy sokkal emberközelibb, ezáltal számomra sokkal érdekesebb síkot, ahol a nyomozás konkrétumai nálam már háttérbe is szorultak. Arról nem is beszélve, hogy ugyanez a viszonyrendszer még sokkal izgalmasabbá teszi a bűntényt is - hogy hogyan, azt nem árulom el.

Többször leírtam már, hogy Rowling legnagyobb erőssége, akárcsak Stephen Kingnél, a karaktereiben van, akik élő, lélegző, változatos, színes egyéniségek. Átlagemberek, de pont ettől fantasztikusak, ismerősek és átélhetőek. Az eddigi könyvekben kis túlzással Rowling csak a mellékkaraktereknél csillogtatta meg ezt a tudását, de az, ahogy most Strike és Robin egyébként nem túl mélynek tűnő karakterábrázolását levitte egy olyan szintre, ahol már rétegeiben láthatjuk mennyire összetett személyiségek is valójában, az egészen fantasztikus olvasmányélményt adott számomra.

És itt kell megemlítenem a Gonosz pálya másik nagyszerű húzását: hogy időnként egy-egy fejezet a gyilkos szemszögéből van elmesélve, de olyan hitelességgel (olyan beteg, elvetemült szenvtelenséggel) amit Rowlingból én eddig nem néztem volna ki. Az az írónő, aki megírta a Harry Pottereket, ugyanilyen remek stílusérzékkel tudja elhitetni az olvasóval, hogy ő egy pszichopata sorozatgyilkos, aki nők feldarabolásában látja élete egyetlen értelmét. A Gonosz pálya ettől a legsötétebb, legnyomasztóbb Rowling könyv, amit eddig olvastam az írónőtől (mindent olvastam tőle, kivéve az Átmeneti üresedést), az a mérföldkő, ahonnan már nem tudok gyerekkönyv íróként tekinteni rá - és ez talán nem is baj.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem a Cormoran Strike sorozat 1. részéről, a Kakukkszó-ról
Rövid véleményem a Cormoran Strike sorozat 2. részéről, a Selyemhernyó-ról

robert-galbraith-gonosz-palya-cormoran-strike-ujabb-kalandja_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidvelemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr9912276203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása