Az egész tele van spoilerekkel!
Rögtön az elején egy vallomással érdemes kezdenem: nem vagyok Star Wars rajongó, sőt, nem is igazán tetszettek az eddigi filmek. A Zsivány Egyesen jól szórakoztam a hibái ellenére, de előtte körülbelül, ’99-ben, 11-évesen a Baljós árnyak tetszett utoljára. Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy A klónok támadásán kívül az összes részt teljesen nézhetőnek tartom, nem rossz filmeknek, amik mégis sosem tudtak megfogni.
Ehhez képest Az utolsó Jedik a legjobb Star Wars filmes élményt nyújtotta számomra eddig az összes rész közül.
A bevezetőre azért volt szükség, hogy rögtön az elején nyilvánvaló legyen: nálam nem blaszfémia a Star Wars alapjaitól való elszakadás és a mítosz lerombolása, hanem üdvözlendő újítás. Imádtam, hogy Luke egy barom, akinek herótja van a saját felszínes legendájától. Tetszett, ahogy fityiszt mutattak Rey származásával az egész Star Wars szellemiségnek, és egy merőben új irányba terelték a sorozatot. Ha máskor nem, annál a jelenetnél a végén, amikor kiderül, hogy Rey szülei senkik voltak mindenkinek le kell esnie, hogy ez a Star Wars franchise már soha az életben nem lesz ugyanaz, amit az Új remény-Birodalom visszavág-A Jedi visszatér rajongói várnának, szeretnének. És ez így van jól. Ahogy mondani szokás, a világon csak egyetlen dolog állandó: a változás.
A Star Wars pedig nagyon helyesen változik és több kevesebb sikerrel áll helyt a jelen kor kihívásaival és elvárásaival szemben.
Ebben a Star Warsban senki sem fekete vagy fehér. Luke egy rossz döntéseket egymásra halmozó megtört ember, aki élete utolsó tettével tudott csak valamicskét visszanyerni a legendájából. Rey próbálja megérteni Kylo Ren tetteit, miközben bár megmarad a jó oldalon, mégis a Kylo Ren és a közte lévő kapcsolat kétes vizekre sodorja. Kylo Renről pedig kiderül, hogy legalább annyira bűnös Luke az elzüllésében, mint a vélhetőleg borzalmas nevelést biztosító szülei. Így aztán nem is csoda, hogy a film végén olyan döntést hoz az Uralkodó megölése után, amilyet.
Apropó az Uralkodó: imádtam, hogy csak úgy kinyírták, minden háttérinfó nélkül: ő sosem volt fontos ebben a történetben, ez a saga Kylo Ren és Rey története, ahol az uralkodó csak gyertyatartó volt.
A filmnek viszont rengeteg hibája is van, amiket nem érdemes elhallgatni:
Az erőltetett poénkodás már-már Justice League-i mélységekben jár. Ezt a részt nagyon nem kéne forszírozni, a Disney-nek éreznie kéne, hogy nem minden blockbusterük lehet annyira laza és poénos, mint egy Vasember film.
A későbbi potenciális gif alapanyagnak szánt jelenetek (Luke fénykard elhajítása, a végén a váll leporolása, stb) nagyon kizökkentőek, a porgok szerepeltetése pedig teljesen értelmetlen és nem ad semmit a filmhez - csak egy csomó pénzt a Disney pénztárcájába, amikor a gyerekek rohannak majd a boltba porg plüssfigurákat venni.
A film zenéi zenének nem nevezhető, ritmus- és dallamtalan katyvaszok. Star Warshoz abszolút nem méltó teljesítmény, egészen elképesztően slendrián munka.
Finn karaktere semerre sem tart és semmi értelme sincsen, az pedig, hogy adtak mellé egy borzasztó gyenge és megalapozatlan szerelmi szálat, csak még jobban kiemeli, hogy neki addig gondolták csak át a szerepét a sorozatban, amíg a VII. részben el lehetett hitetni, hogy ő lesz az új Jedi. Amint ez a csavar tisztázódott a karaktere feleslegessé vált, így minden vásznon töltött perce is csak időhúzás. A film első fél-egy órájában, amíg Rose-on és rajta volt a hangsúly, nagyon féltem, hogy egy pocsék filmet fogok látni, így örömmel töltött el, amikor aztán jelentősen háttérbe szorultak.
Verdikt: 8/10 mert az összhatás a hibák ellenére is pozitív irányba döntötte a mérleget.
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
Rövid véleményem Az ébredő Erő-ről
