filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Rövid vélemények

Molly Bloom - Elit játszma

- A könyv

2018. február 05. - Szoke_Kiss_Marton

Molly Bloomról vagy más néven a Póker Hercegnőjéről már itt írtam az életéből készült film kapcsán. A héten pedig befejeztem az általa jegyzett életrajzi könyvet, ami alapján Sorkin filmje készült.

Egy valamit rögtön az elején le kell szögezni: Molly Bloom története annak ellenére lebilincselő és letehetetlen, hogy egyáltalán nincs jól megírva.

Hogy mire gondolok? A szerző körülbelül azt az utat mutatja be amit a filmen is láthatunk, vagyis a kezdetben kisebb (!), majd egyre nagyobb tétekre menő póker játékok szervezését, Los Angelestől egészen New Yorkig. Csakhogy amíg a film jól eltalált dramaturgiai csúcspontokkal rendelkezett, a sztori tartott valahonnan valahová (a semmiből a sikerhez, majd a sikertől a bukáshoz), addig a könyv inkább csak szedett-vedett jegyzetek összessége.

molly-little.jpg

Tovább

Három óriásplakát Ebbing határában

Martin McDonagh egy kibaszott zseni!

A kortárs dráma brit fenegyereke az In Bruges után tíz évvel ismét megcsinálta a tutit, szerény véleményem szerint élete legjobb filmjét, ami instant klasszikussá kell váljon!

Az alaptörténet egy mondatban: Mildred (Frances McDormand megtört és eltökélt) lányát megerőszakolják és megölik, a rendőrség pedig fél év alatt sem tud előrelépést felmutatni az ügyben. Mildred ezért kibérel három hirdetőtáblát a házuktól nem messze Ebbing határában, amikre a következő üzenetet írja fel:

"Megerőszakolták miközben haldoklott
Mégsem tartóztattak még le senkit?
Hogy van ez Willoughby rendőrfőnök?"

Tovább

Elit játszma

- A film

Az Elit játszma Aaron Sorkin rendezői debütálása. Akinek nem cseng ismerősen Hollywood talán leghíresebb forgatókönyvírójának neve, annak az Egy becsületbeli ügy, a Közösségi háló, vagy Az elnök emberei címek már biztos megkongatják a harangokat. Az Elit játszmát szintén Sorkin írta a címszereplő Molly Bloom könyve alapján, akinek életét és munkásságát a film bemutatja.2.jpg

Tovább

Black Mirror

Negyedik évad

dddddd.jpgA leggyengébb Black Mirror évad, ami még így is kitermelt magából két zseniális részt!

De ne ugorjunk ennyire előre: A Black Mirrort sokan technológiai disztópiának tartják, pedig szerintem elsősorban se nem technológiai és se nem disztópia, hanem sokkal inkább bitang erős társadalomkritika. A jobb és a rosszabb részei is rólunk, az emberekről szólnak; hol azt mutatják be, hogy kúr meg egy disznót a brit elnök a publikum nyomására, hol azt, hogy mihez kezdenél vele, ha feltámaszthatnád a halott kedvesedet az internetes személyiség lenyomataiból összeollózva. És a harmadik évadra az alkotók rájöttek, hogy ennél valami még sokkal jobbat is tudnak adni a közönségnek, de erről majd később. (San Junipero, rád nézek!)

A sorozat formátumából adódóan az alkotóknak minden egyes résznél fel kell találniuk a spanyolviaszt, minden egyes résznél valami új üzenettel kell előrukkolniuk, és nulláról kell felépíteniük mindent. Ez amellett, hogy hatalmas lehetőség, bitang nehéz feladat is. A sorozat eddig többé-kevésbé sikerrel vette ezt az akadályt, és a felpumpált évaddal (háromról hat részre nőtt a harmadik szezon) is sikerrel tartották a színvonalat: a hat részből minimum három nagyon jó volt, egy pedig egészen zseniális.

Tovább

Terápia

3. évad

terapia.jpgNem volt töretlen a kapcsolatom az HBO Terápia című sorozatával: Az első évadot imádtam, a puritánsága, a remek történetek és a szuper színészi játék miatt. Elejétől a végéig izgalommal követtem, és ha nem is volt mindegyik nap, mindegyik szereplő ugyanannyira érdekes/szimpatikus, azért összességében rendkívül jó élményekkel gazdagodtam a sorozat által.

Aztán jött a várva-várt második évad, amit viszont talán tíz rész, vagy kevesebb után elkaszáltam. Ennél a sorozatnál kulcsfontosságú, hogy a terápiát látogató szereplők története, karakterek érdekes legyen és ez nekem abból az évadból nagyrészt hiányzott.

A harmadik, egyben befejező évadra mégis visszatértem, és milyen jól tettem! Spoiler mentesen folytatom.

Tovább

Kingsman: Az aranykör

A Kingsman: Az aranykör iskolapéldája azoknak a folytatásoknak, amiket csak és kizárólag a pénz miatt készítenek el. Az első rész „a szegény senki önerőből valakivé válik és sokra viszi az életben” tipikus története volt, ami egyben azt is jelentett, hogy a sztori tartott valahonnan valahova. Volt benne karakterfejlődés, volt mit várni és volt mit elvárni a filmtől. Innen tudott aztán nyerni, hála a váratlan húzásainak, a tökös-menő (akció)jeleneteknek és a bátor agyatlanságnak.

A második részből mindez hiányzik.

tatt.jpg

Tovább

Csepella Olivér - Nyugat + Zombik

Aki egy kicsit is érdeklődik a képregények, vagy még inkább a hazai kiadású képregények iránt, az biztos hallott már a Nyugat + Zombikról. Ha mégsem, akkor – és a keletkezésének történetétől most nagyvonalúan eltekintek – elég annyit tudni róla, hogy egy hazai grafikus, Csepella Olivér 250+ oldalas műve, amiben a Nyugat című meghatározó 20. századi folyóirat szerzői zombikat irtanak.

És ez pont annyira menő, amennyire annak hangzik!

A legelső amit a képregényről el kell mondani, hogy eszméletlen gyönyörű, kívül belül! A borítója, úgy világít a könyvesboltban, mint egy reflektor. A fedele és a hátlapja ugyan csak kartonált, de visszahajtott, ezáltal, és a vastagsága miatt van egy masszív fogása. A lapoknak pedig nagyon jó illata van!

5fd0c50ef1dae52770fa7020243c106c.png

Tovább
süti beállítások módosítása