Ez az a film, ami úgy kezdődik, hogy 12 idegen űrhajó (az emberek csak kagylónak hívják őket a formájuk miatt) száll le a Föld 12 különböző pontján, és ezek közül egyik sem a párizsi Eiffel-torony vagy a new yorki Time Square. Máris jól kezdődik, ugye?

És innen csak minden egyre jobb lesz.

Az idegenek nem kezdik el elpusztítani a világ nagy nevezetességeit, sőt, egyáltalán nem csinálnak semmit. Ekkor kerül a képbe Amy Adams nyelvtudósa, akit megkeres az amerikai kormány, hogy próbálja megfejteni az idegenek nyelvét, hogy megkérdezhessék tőlük, mit akarnak.

A néző az első perctől fogva az Amy Adams által alakított Dr. Louise Banksszal van. Az ő gondolatait követjük, az ő múltjából látunk képeket, az ő arcát pásztázza a kamera, amikor a híradóban bemondják az űrlények érkezését. Az első pillanattól fogva érezhető, később pedig csak még világosabb lesz, hogy ez a film nem az UFO-król szól, hanem róla.

És még valami sokkal nagyobbról, amit természetesen nem fogok lelőni, pedig pont ez teszi igazán egyedivé és maradandóvá a történetet. Felejtsük el az Interstellar nagyzolásába bújtatott hollywoodi giccsét, prédikációt a szeretet erejéről. Az Arrival valóban fajsúlyos kérdéseket és üzeneteket közvetít a néző felé, ami elemi erővel tartja a történet világában, de a stáblista után is ott marad az emberrel, sőt, megkockáztatom, hogy akár hosszútávon is gondolkodásra késztethet.

És a legszebb az egészben, hogy mindezt nagyon elegánsan, szájbarágás nélkül teszi. Ha nem mondtam volna még: Amy Adams magához képest is gyönyörű alakítást nyújt, partnere Jeremy Renner pedig bár a háttérben marad, pont hozzá tudja tenni azt a pluszt a történethez, amire hivatott.

Külön plusz a film zseniálisan nyugtalanító, már-már földöntúli zenéje Jóhann Jóhannsson-tól akitől legutóbb talán neked is a Sicario alatt borsódzott a hátad (nem véletlen, Denis Villeneuve volt annak a filmnek is a rendezője).

Érdemes moziban megnézni, de nem a látvány, hanem a hangok és a képi világ együttese miatt, ami az első perctől fogva vasmarokkal ragad meg, hogy kénytelen legyél a film minden percében minden idegszáladdal a történetre és az üzenetre koncentrálni.

Számomra a legjobb sci-fi az Ex Machina óta, de még azt is túlszárnyalja. Magamnak is megmagyarázhatatlan módon valamiért a The Man from Earth-höz hasonlítanám (ami nagy kedvencem), talán azért, mert úgy szállít egy nagyon okos történetet, hogy közben semmilyen módon nem akar nagyzolni, vagy elkápráztatni. Ez utóbbi mégis sikerült neki.

10/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem az Érkezés című novelláról, ami a film alapanyagául szolgált