Az Egynyári kaland második évada bravúros életmentő műtétet hajtott végre a szérián, de a folytatásban a rehabilitációnál már többet kellett nyújtani az alkotóknak – ami többé-kevésbé sikerült is.

A harmadik évad a sorozat történetében először elhagyja a jól bejáratott Balatont és környékét. Logikus döntés volt a készítők részéről, hogy friss vért akartak pumpálni a formátumba, de az eredmény kétélű: egyrészt nagyon jót tett a sorozatnak, hogy kiszakadt eddigi közegéből és ismeretlen terepre kalauzolja a nézőket. A tér kiszélesedésével a lehetőségek is megnőttek, így még színesebb spektrumát ismerhetjük meg a fiatalok mindennapjainak és egyéniségüknek.

Másfelől viszont pont az tűnt el a sorozatból ami megkülönböztette egy sima párkapcsolati drámától. A nyári, bulizós, kamaszos hangulat, aminél a meló csak szükséges rossz, ahol a lényeg az ismerkedés és a szórakozás. Ez az évad bármelyik évszakban játszódhatott volna, nem változtatott volna semmit a lényegén. Az „egynyári” jellegét is elvesztette, nem érezhető a szereplők élethelyzetén az ideiglenesség. Nem történt tragédia, csak a formátum lett kevesebb általa.

Ami maradt, az továbbra is a zseniálisan megírt karakterek és a megnövekedett lehetőségeknek hála még több maradandó, önmagában is briliáns momentum. Az első rész taxisa, később a pick up artis előadás és tanfolyam, vagy az esténként gésának öltöző biztonságiőr önmagában is megérne egy külön kisfilmet.

Néhány régi szereplőtől lassan végleg elbúcsúzhatunk, de ebben az évadban is jött utánpótlás a helyükre. Az építész irodában dolgozó Enikő kifejezetten jól eltalált színfoltja lett a bandának, több történetszálat is ő tart mozgásban, míg Levente főbérője, Ákos például egy sablonos kezdés után meglepően emberi és esendő sztori ívet kapott, ami az évad egyik kedvence lett számomra.

Az évad nálam nem állt össze egy teljes egésszé, még úgy sem, hogy az évadzáró a sorozat legjobb záró darabja, egyben az egyik legjobb epizódja is lett. Ennek biztos köze lehet ahhoz, hogy az egyetlen állandó szereplőpáros Zsófi és Bence érezhetően elkopott, hiába kapott Bence egy érdekes élethelyzetet az idősebb, gazdagabb Laura személyében, mégsem mozdult el a sztorija semerre az évad alatt, Zsófit pedig mintha kifejezetten meg akarnák utáltatni a nézőkkel. Azon kívül, hogy ugyanolyan könnyűvérű maradt, mint két évvel ezelőtt volt, nem sok mindent tudunk meg róla.

A második évadban érkezettek közül Levente, akinek a sztorija kifejezetten érdekesre és meglepőre sikerült (volt egy tök váratlan, kapcsolat fordító jelenet, aminél elismerően csettintettem egyet), de az évad és egyben a sorozat legnagyobb telitalálata egyértelműen a Walters Lili alakította Luca.

Őt akár sokkal bátrabban is a sorozat középpontjába lehetett volna tolni. Nála lett a legjobban eltalálva a nézőből kiváltott szimpátia-ellenszenv aránya, és anélkül, hogy a feje tetejére állt volna, ő járta be a legizgalmasabb utat a évad alatt. Az elektro pop bandájuk Ákossal pedig kifejezetten menő lett!

Az Egynyári kaland lépett kettőt előre sokszínűségben és komplexitásban és egyet hátra célirányosságban. Még mindig dobogós helyezett a magyar sorozatok versenyében, de a következő évadra egy nagyobb vérfrissítésre lesz szüksége, ha nem akar leesni az átlagnál jobban megírt romkomok szintjére.

8/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem az első és második évadról