Illene erről a könyvről valamilyen, a fordítással összefüggő értékelést írni, de azon kevesk között vagyok, akik a régi fordítást nem olvasták, ezért ettől eltekintek. (Talán csak annyit jegyeznék meg, hogy miután megszoktam Holden, vagy Barna Imre beszédstílustát, ahogy tetszik, már rettenetesen bejött, ahogy az élő beszédet sikerült átadnia.)

Szóval nagyon tetszett ez a könyv, és a végére egészen megkedveltem Holdent, amit a könyv első felében, amikor nem tudtam még hova tenni a személyiségét, nem gondoltam volna. Aztán a 300 oldal alatt lassan megismertem, átéreztem ennek a bolyongó, összezavarodott, nagyon megtörtört személyiségű kamasznak a gyötrődéseit, aki mindeközben nagyon is vágyik az életre, szépségre, boldogsátgra, satöbbi. Sokan mondják, hogy a Nullánál is kevesebb volt az új Rozsban a fogó, ezért különösen meglepett, hogy mennyivel szimpatikusabb főszereplő Holden mint, Clay abban a könyvben, és úgy szól teljes egészében másról a két könyv, másképp, hogy közben mégis nagyon összeillenek. Az is mindenképp a Rozsban a fogó előnyére írható, hogy Holdennel szerintem a legtöbb kamasz, vagy akár felnőtt is azonosulni tud, nem hiszem, hogy a problémái, gondolatai, valaha is idejét múltá válnának.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!