Aki az első könyvet nem olvasta, vagy nézni akarja a sorozatot, annak spoileres.
Blake Crouch-t nem lehet azzal vádolni, hogy nem tud mit kezdeni a saját maga teremtette lehetőségekkel. Az első regény egyetlen nagy rohanás volt, a mindent behálózó rejtéllyel Ethan Burke feje felett, és egy ehhez kapcsolódó hatalmas csavarral a végén, de egyébként nem sok jött át, se a szereplőkből, se a városból. Jó volt, jó volt, de inkább tűnt egy sietős expozíciónak a második könyv előtt. – A vége viszont egy kifejezetten érdekes folytatást sejtetett.
Azt kell mondjam, maradéktalanul elégedett vagyok a trilógia középső kötetével. Egy eleve sokkal érdekesebb történetvezetés keretében, immár kis adagokban ugyan, de megismerhetünk más fontosabb szereplőket is, ezáltal a tágabb értelemben vett közeg, de maga a város is egy hihetőbb, átérezhetőbb struktúrává válik – Wayward Pines, A hegy bázis, és a várost körülvevő világ.
A nem különösebben egyedi nyomozós sztori (nem baj!) lubickol WP világában, kihasználva annak minden lehetőségét és kettősségét. Imádtam, hogy egy bizonyos pontig – ahol szerintem sajnos muszáj volt sarkítani pár karakter jellemén – nem érezhettem feketének vagy fehérnek, echte jónak vagy rossznak egyik felet sem. És ez nagyon jó feszültség generátor volt, mi több, elgondolkodtató, olvasás közben és olvasás után is. A cél szentesíti-e az eszközt, van-e joga egy nagyobb jó érdekében egyetlen embernek hatalmaskodnia mások felett, ezek a kérdések végig ott lebegnek a történet folyamán az olvasó feje felett.
A sztori pozitívuma még, hogy nem veszi túl komolyan a klasszikus történetépítés szabályait: bár van eleje, közepe, vége és kiderül, aminek ki kell derülnie, de nem épít művi konfliktusokat csak azért, hogy a végén minden a maximumra pörögjön. Ami történik, minden természetesen és túlzás nélkül következik egymásból, ezáltal elkerülve a legtöbb klasszikus bosszantó buktatót, amit egy gyengébb krimi vagy kalandkönyvnél el lehet követni.
Összességében egy felfelé ívelő színvonalat képvisel az első könyvhöz képest és úgy várom a befejező kötetet, hogy közben nem tartok attól, hogy csak a kiadó noszogatására lett a történet trilógiává duzzasztva: ennek a történetnek pont minimum ennyi térre van szüksége, hogy kiteljesedjen. Ajánlom!
A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!
Rövid véleményem a Wayward Pines-trilógia 1. részéről
Rövid véleményem a Wayward Pines-trilógia 3. részéről Az utolsó város-ról
Rövid véleményem a Wayward Pines sorozatról
