filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Rövid vélemények

John Wick 2

2017. február 26. - Szoke_Kiss_Marton

Aki látta az első John Wick mozit, annak ez is tetszeni fog - talán elég lenne csak ennyit mondanom. Aki nem látta, az erre számítson: eszement öldöklés, John Wick keményebb mint John McClane, Bryan Mills és Jack Bauer egybegyúrva, de hála az égnek a készítők továbbra sem akarják, hogy mindezt komolyan vegyük. Így ezt a status quot elfogadva a nézőnek sincs más dolga, mint hátradőlni és élvezni az eszement akcióorgiát.

Amíg az első rész egy szimpla – de nagyon jól működő – bosszúhadjárat volt, addig a második felvonás egy remek felütéssel hozza vissza John Wicket a bérgyilkolás világába. Már csak azért is lett nagyon jól eltalálva, mert egészen az utolsó képkockáig organikusan követik egymást az ok-okozatok, minden erőlködés nélkül, és úgy alapozza meg az esetleges folytatást is, hogy egy cseppet sem érezzük izzadságszagúnak, sőt; szinte ordít egy befejező taktus után a sorozat.

Nagy pluszpont a filmnek, hogy vállalva teljes valóságtól elrugaszkodott mivoltát egy olyan bérgyilkos kaszt mítosszal építgeti John Wick univerzumát, amelyet legutóbb talán a Kingsman: The Secret Service-ben láthattunk. És bár azt meg kell jegyezni, hogy semmilyen téren sincs olyan zseniálisan stílusos, mint az említett film, még így is szépen teljesít az összehasonlításban.

Összességében megnézésre ajánlom, délutáni kikapcsolódás gyanánt. Nem kihagyhatatlan, nem klasszikus, de garantáltan nem fogsz ásítozni a 2 órás játékidő alatt.

Bónusz: Van a filmben egy remek meglepetés, ha nem tudod mire gondolok, ne nézz utána a semminek a filmmel kapcsolatban, mielőtt beülsz a moziba!

7/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Itt találod rövid véleményemet az első részről!

mv5bmja3ntaxnty1mv5bml5banbnxkftztgwmde5otyxmdi_v1_sx1500_cr0_0_1500_999_al.jpg

Robert Galbraith - Gonosz pálya

Cormoran Strike 3.

Spoiler mentes.

Mindig vegyes érzéseim voltak J. K. Rowling Harry Potter utáni regényeivel kapcsolatban. (lásd itt és itt) Nincs ez másképp a harmadik Cormoran Strike történettel sem, a Gonosz pályával.

A sztori ezúttal nem egy jól körülhatárolható szubkultúra belső világába kalauzol (ahogy az első könyv a modellek és sztárok, a második az írók köreit mutatta be), hanem Strike múltjába enged kicsit közelebbi betekintést, azáltal, hogy most a bűnügy is személyesen érinti Strike és Robin kis nyomozópárosának életét.

A történet a már megszokott - általam nem kimondottan preferált - mederben csordogál: Történik egy bűneset, Strike pedig elkezdi körbekérdezni az érintetteket. Ezek a beszélgetések újabb nyomhoz vezetnek, ami még több beszélgetést eredményez és így tovább, és így tovább. Ugyanaz a klasszikus nyomozós, detektív sztori, amit már az első két könyvben is megszokhattunk.

Tovább

The People v. O.J. Simpson

American Crime Story - Season 1

O. J. Simpsont egykori amerikai futball csillagot, majd reklám- és mozisztárt (!) 1994-ben vádolták meg ex-felesége és ex-felesége barátjának meggyilkolásával. A bűnösségét számtalan bizonyíték, köztük rengeteg DNS egyezés is bizonyította, mégis másfél évvel a tárgyalás kezdete után szabad emberként hagyhatta el a börtönt. Hogy miért?

Röviden mert fekete volt és mert híres.

Erről szól az FX American Crime Story antológia sorozatának első évada ami tíz részen keresztül foglalkozik az évszázad perével. Dokumentarista eszközökkel, jobbára a tények talaján maradva, színészekkel előadva a történteket.001_1.jpgFelső kép, balról jobbra: O. J. Simpson, mögötte Johnnie Cochran. Alsó kép, balról jobbra: Sterling K. Brown (mint Christopher Darden) és Cuba Gooding Jr. (mint O. J. Simpson)

Tovább

The Night Of

A The Night Of az HBO tavaly nyáron debütált 8 részes minisorozata ami egy tragikus este következményeit mutatja be jobbára egy gyilkossággal meggyanúsított pakisztáni származású, de már az Egyesült Államokban született egyetemista szemén keresztül.

Az első rém feszült rész egy kőkemény bűnügyi nyomozós-tárgyalótermi drámát enged sejtetni, de aki erre vágyik, az jobban teszi, ha már a második részt sem nézi meg.

A The Night Of elég hamar nyilvánvalóvá teszi, hogy itt az igazi történet Nasir Khan átalakulása, aki teszetosza (?), stréber egyetemistaként előzetes börtönbe kerül, ahol kénytelen beilleszkedni a valódi bűnözők közé. Erről szól a sorozat, vagy legalábbis erről akarna szólna, de érzésem szerint nem sikerült megtalálnia a készítőknek a sorozat igazi fókuszát.

episode-02-1920.jpg

Tovább

Uncharted 4: A Thief's End

Azok a kedvenc játékaim, amik jó játékmenet mellett jó történettel is rendelkeznek. Remek karakterekkel, akiknek érdekel a sorsa, akikkel szívesen harcolom végig azt a 10+ órát amennyi időt egy átlag game felölel. Ellentétben a könyvekkel és a filmekkel, videojátékoknál nem gondolom, hogy jó történet nélkül nincs jó játék, hiszen az elsődleges vonzerő, az interakció lehetősége valami olyat ad a játékosnak, amit más műfajtól nem kaphat meg. Mégis, ennek ellenére azok a játékok adták nekem a legtöbbet és veszem őket sok év után elő újra és újra, amik elsősorban sztori szinten, mint egy interaktív film működtek nálam. Ez az a műfaj, ami a legközelebb áll a szívemhez, ezért gondolok vissza mindig kellemes emlékekkel a Fahrenheit – Indigo Prophecy-re (’05 Quantic Dream), az Alan Wake-re (’10 Remedy) vagy épp a The Last of Usra (’13 Naughty Dog), amelynek a kiadója az Uncharted szériát is jegyzi.

01-05_1.jpg

Tovább

Ted Chiang - Életed ​története és más novellák

Ted Chiang novelláskötete egyfajta filozofikus elmélyülés, egy-egy kérdés mélyreható kivesézése, mint hogy mi lenne, ha nem tudnánk különbséget tenni szép és csúnya emberek között, vagy ha kiderülne, Isten valójában mit is vár az emberektől a megüdvözüléshez. Chiang nem sokat foglalkozik az olyan elemekkel, mint történetvezetés vagy karakterépítés/bemutatás: őt a feltett kérdések átgondolása érdekli. Válaszokat legtöbbször nem kapunk: azok megtalálását meghagyja az olvasónak, csak annyit gondolkozik helyettünk, amennyit feltétlen muszáj a kérdéses téma körbejáráshoz.

Bábel Tornya:

Két munkást követhetünk végig az útjukon, ahogy Babilonba megérkezvén elindulnak felfelé az égig érő Bábel tornyában. Anélkül, hogy bármit lelőnék, kár lenne részletesebben belemenni, elég annyi hozzá, hogy ahogy a szereplők egyre magasabbra törnek, mi is úgy érezzük egyre inkább a borzasztó magasságot, és a vakmerőséget amivel céljuk felé haladnak, hogy elérjék Istent.

Értsd meg!

Ugyanaz mint a Csúcshatás, csak sokkal átgondoltabb és mélyebb. A szerző arra kérdésre keresi a választ, mivé lenne az ember, ha nem csak hogy az agya teljes kapacitását ki tudná használni, de azt is felfogná, hogyan születnek a gondolatok, és hogy azok alkotóelemei miből épülnek fel - körülbelül egy Dr. Manhattan szerű mindent tudó és mindent értő figura születését követhetjük végig.

Életed története

Az Érkezés című film alapját képező novella. A film végi csattanó itt igazából már az elejétől fogva sejthető, de nem is annyira a drámán van a lényeg, mint inkább azon, hogy a szerző elmereng rajta, hogyan kommunikálnának azok a lények, akiknek a mienktől teljesen különböző az idő érzékelésük.
A filmről itt írtam.

Tovább

Dave Eggers - A Kör

Mármost lassan két hónapja, hogy elolvastam A Kör című könyvet Dave Eggerstől, így egészen letisztultak azok az érzések és gondolatok, amik a befejezése óta kavarognak bennem. Esetünkben a könyv komplexitása meg is kívánja ezt a szemléletet. Sokkal jobb távlatból szemlélni ezt a nagyon egyenes keretek között levezetett társadalom és technológia kritikát, amit könnyű lenne sci-finek titulálni de magunknak hazudnánk vele, ha így bélyegeznék meg.

Többen mondják, hogy A Kör a XXI. század 1984-e, és ezzel az összehasonlítással én is teljesen egyetértek – sőt, megkockáztatom a szerző sem tiltakozna ellene.

A titok hazugság

A megosztás törődés

A félrevonulás lopás

Így hangzik a regény három alapgondolata, és nem nehéz ezt összekötni Orwell híres soraival (A háború: béke / A szabadság: szolgaság / A tudatlanság: erő). Ahogy Orwell regénye 1949-ben mutatott be egy félelmetes, de nagyon is valószerű jövőképet (ami szögezzük le, sokkal univerzálisabb, mint A Kör), úgy Dave Eggers is ezt teszi, méghozzá hibátlan pontossággal.

Tovább
süti beállítások módosítása