Nagyon féltem a Legendás állatok és megfigyelésük filmtől: egyrészt egy sima pénztermelő üzemnek gondoltam a Warner részéről, másrészt nem tetszett az alapötlet, hogy elszabadul egy csomó varázslény és ezeket kell befogni (műbalhé), harmadrészt nem győzött meg a trailer sem és negyed részt, konkrétan haragszom David Yatesre a keze nyomát viselő Harry Potter filmek miatt.

Na innen szép nyerni.

Már most az elején ellövöm a csavart: ez a legjobb Harry Potter film, ami persze nem is Harry Potter film. Hogy micsoda? – kérdezed most teljes joggal – Jobb mint Cuarón Prisoner of Azkabanja?

Igen, jobb, de nem kell megijedni, nem nőtt David Yates a zseniális Cuarón fejére. Egyszerűen annyi történt, hogy úgy kellett ennek a világnak egy friss történet, amit nem a könyvekből kell adaptálni, mint egy falat kenyér. Minden percén meglátszik, hogy az első pillanattól fogva vászonra termett és ez olyan dinamikát enged adni a filmnek, amire egyik adaptáció sem volt képes. Filmművészetileg (ha szabad ilyet mondanom) még mindig a Prisoner of Azkaban a legjobb HP Univerzum film, de a nagy egészként sokkal inkább egyben van a Legendás állatok. És nem ez az egyetlen előnye.

Rögtön ott van az a csodálatos, lélegzet elállító fantáziavilág, amihez foghatót nem is tudom hol láttam utoljára. Nem, nem a Doctor Strange-ben, véletlenül sem. Szikrázó kreativitás a film szinte minden kockája. Remekül integrálták a legendás állatok tankönyvet ebbe az új franchise-ba, a varázslények hol viccesek, hol aranyosak (hol mindkettő), hol félelmetesek, robusztusak, tekintélyt parancsolóak... sokszínűek, akár csak a muglik állatai.

A sztori legalább három-négy szálon fut, amik mind-mind több ponton metszik egymást, hogy aztán a végén teljesen összeérjenek. A film végig remekül egyensúlyoz ezek között a történetek között, és eleve egy remek módszert találtak arra Kowalski személyében, hogy a nézőt bevezessék ebbe az új világba.

Apropó Kowalski: Az megvan, hogy a két legjobb szereplő, Kowalski és Queenie kvázi mellékszereplők? Mégis miattuk (főleg előbbi miatt) működik a varázslat, Kowalskival azonosul a néző, és e kettősnek köszönhető a végén az érzelmi katarzis is. Szem nem marad szárazon.

Emellett pedig, ha ez nem lenne elég, Rowling története remekül működik allegorikus szálon is. Egyrészt itt vannak a varázslókat üldöző Új Salemesek, akik kvázi mezei rasszisták, másrészt egy sokkal árnyaltabb és mélyebb rétegben az Obskúrusokkal való machinálás, ami leginkább azt akarhatja megjeleníteni, mennyire rosszul sülhet el az, ha valakinek el akarják nyomni az igazi valóját.

Ha bármi negatívumot akarnék mondani, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy a címszereplő Newt Scamander eléggé háttérbe szorul sokszor Kowalski mellett, de ez sem akkora gond, mert a történetet meg viszi előre rendesen. Hát ennyi.

Nálam 10/10 mert ezen kívül tényleg semmi hibát nem tudnék felhozni a film ellen és amúgy sem érdekel semmi ellenvetés, mert nagyon rég varázsoltak már el ennyire, és úgy szárnyalta túl a Harry Potter filmeket, hogy nem játszott fan service-t. Nekem ennél több nem kell. Imádtam, imádtam, imádtam, és meg fogom még nézni párszor, az biztos!

Van egy képsorozatom, aminek keretében megrajzolom az összes 84 legendás állatot. Itt tudod megnézni őket! Karácsonyra fogok a végére érni.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Ez az a film, ami úgy kezdődik, hogy 12 idegen űrhajó (az emberek csak kagylónak hívják őket a formájuk miatt) száll le a Föld 12 különböző pontján, és ezek közül egyik sem a párizsi Eiffel-torony vagy a new yorki Time Square. Máris jól kezdődik, ugye?

És innen csak minden egyre jobb lesz.

Az idegenek nem kezdik el elpusztítani a világ nagy nevezetességeit, sőt, egyáltalán nem csinálnak semmit. Ekkor kerül a képbe Amy Adams nyelvtudósa, akit megkeres az amerikai kormány, hogy próbálja megfejteni az idegenek nyelvét, hogy megkérdezhessék tőlük, mit akarnak.

A néző az első perctől fogva az Amy Adams által alakított Dr. Louise Banksszal van. Az ő gondolatait követjük, az ő múltjából látunk képeket, az ő arcát pásztázza a kamera, amikor a híradóban bemondják az űrlények érkezését. Az első pillanattól fogva érezhető, később pedig csak még világosabb lesz, hogy ez a film nem az UFO-król szól, hanem róla.

És még valami sokkal nagyobbról, amit természetesen nem fogok lelőni, pedig pont ez teszi igazán egyedivé és maradandóvá a történetet. Felejtsük el az Interstellar nagyzolásába bújtatott hollywoodi giccsét, prédikációt a szeretet erejéről. Az Arrival valóban fajsúlyos kérdéseket és üzeneteket közvetít a néző felé, ami elemi erővel tartja a történet világában, de a stáblista után is ott marad az emberrel, sőt, megkockáztatom, hogy akár hosszútávon is gondolkodásra késztethet.

És a legszebb az egészben, hogy mindezt nagyon elegánsan, szájbarágás nélkül teszi. Ha nem mondtam volna még: Amy Adams magához képest is gyönyörű alakítást nyújt, partnere Jeremy Renner pedig bár a háttérben marad, pont hozzá tudja tenni azt a pluszt a történethez, amire hivatott.

Külön plusz a film zseniálisan nyugtalanító, már-már földöntúli zenéje Jóhann Jóhannsson-tól akitől legutóbb talán neked is a Sicario alatt borsódzott a hátad (nem véletlen, Denis Villeneuve volt annak a filmnek is a rendezője).

Érdemes moziban megnézni, de nem a látvány, hanem a hangok és a képi világ együttese miatt, ami az első perctől fogva vasmarokkal ragad meg, hogy kénytelen legyél a film minden percében minden idegszáladdal a történetre és az üzenetre koncentrálni.

Számomra a legjobb sci-fi az Ex Machina óta, de még azt is túlszárnyalja. Magamnak is megmagyarázhatatlan módon valamiért a The Man from Earth-höz hasonlítanám (ami nagy kedvencem), talán azért, mert úgy szállít egy nagyon okos történetet, hogy közben semmilyen módon nem akar nagyzolni, vagy elkápráztatni. Ez utóbbi mégis sikerült neki.

10/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem az Érkezés című novelláról, ami a film alapanyagául szolgált

Az eredettörténetektől mindig félek, eddig csak három jó szuperhős origins sztori volt, ami igazán tetszett: a Batman Begins, az Ironman és a Deadpool (és a Guardian of the Galaxy, bár az kicsit kilóg a sorból). Nehéz ezeket a történeteket igazán jóra összerakni, mert túl biztonságos belekényelmesedni a kötelező panelekbe. Sajnos a Doctor Strange sem került be nálam a kiemelkedő Marvel filmek közé, és ennek két markáns oka van:

Egyrészt a történet nagyon sovány, semmit nem nyújt a kötelező „feladathoz felnövős” elemeken kívül. Cumberbatch és a poénok nagyon jól ülnek, de nincsenek benne igazán maradandó vagy emberi pillanatok, esetleg meglepetések.

Másrészt, és ez számomra az igazán fájó pont: szerintem egyik Marvel film sem kezelte még ennyire félvállról karaktereket (a főszereplő Doctor Strange-et és Tilda Swintont kivéve). Egyetlen szereplőt sem ismertem meg igazán, senkiért sem izgultam, nem is érdekelt mi lesz velük. A CGI orgiában teljesen háttérbe szorultak, ahogy korábban írtam, a történettel együtt.

A CGI-ról viszont muszáj megemlékeznem még, mert ez viszont, mármint a látvány, a film legütősebb és legjobb része: évente csak egy-két olyan film érkezik, ami ennyire szépen megmutatja miért is olyan jó, hogy manapság ennyire előre tart már a számítógépes grafika, illetve, hogy mi értelme a 3D filmeknek. De nem csak technikailag, hanem kreativitás szempontjából is csodálatos amit kapunk, gyönyörű észvesztő bódulat, emiatt simán belefér egy újranézés később. Nem gyakran látjuk ilyen jól ábrázoltnak és átgondoltnak a mágiahasználatot.

Összességében 7/10 szerintem de ebből két pont a látványra megy csak.

Megjegyzés: Több Rachel McAdamst! :(

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem a kedvenc Marvel filmjeimről:

Infinity War
Thor: Ragnarök
Captain America: Civil War

Tavaly Augusztusban, amikor elolvastam a Lány a vonatont, roppant elégedett voltam ezzel a feszes, friss és bátor történettel. Az a fajta könyv volt, ami rögtön az elején szorosan megragadja a gyomrodat, és aztán egész a legvégéig nem is ereszti el. Kíváncsi voltam, hogy fogják ezt az érzést átültetni a mozivászonra.

Ha azt vesszük, hű könyvadaptáció született: ahogy a regény is a három női főszereplő szemszögéből mesélte el a sztorit, úgy az operatőr is folyton a főbb karakterek képébe belemászva közvetíti a mondanivalójukat. Szerencsére a színészek jól hozzák a szintet, lehet rájuk építeni, de sajnos az egész filmre is jellemző ez a kreativitást nélkülöző megközelítés. Az filmet leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy 2016-ban innen indul egy Netflix film színvonala. Tipikusan azok az unalmas beállítások, kevés helyszínnel kombinálva, ordító kis költségvetés - vagyis mind-mind azok az elemek, amik miatt ma egy film nem mozivászonra, hanem otthon a képernyőkre kerül első körben. Amivel nem is lenne semmi baj, de ez így ebben a formában kevés volt a széles vászonra.

Ugyanakkor mivel a sztori szerintem még mindig kiváló, és a színészek is mindent beleadnak, mégis ajánlom megnézésre - ha nem olvastad a könyvet -, mert egy érdekes krimivel van dolgunk. De ráérsz megnézni akkor is, amikor elérhetővé válik valamelyik streaming szolgáltató filmjei között.

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Ilyen az, amikor egy filmet a vágószobában akarnak megírni.

(Harley Quinn azért jó volt.)

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Előre is elnézést, de ez most egy kicsit „hosszabb rövid vélemény” lesz.

Gyerekkorom legmeghatározóbb ifjúsági irodalma a Harry Potter sorozat mellett egyértelműen Darren Shan 12 kötetes vámpír eposza volt. Az E/1-ben megírt, zseniálisan kikerekített sztori még jóval a Twilight övezte vámpír reneszánsz előtt kelt életre, így egy nagyon is húsba vágó, izgalmas és kemény világot festett meg, többször ingadozva a gyerekkönyves műfaj határán.

És bár ezeket a könyveket a mai napig szuper jónak tartom – nemrégiben újraolvastam az első kötetet és semmit nem veszített az értékéből –, utána bár kitartó rajongója maradtam Shannak, nem éreztem már többet azt, hogy képes ugyanúgy megfogni, mint 12 évvel ezelőtt.

A könyv elején az Amerikai Egyesült Államokat EMP támadás éri, aminek következtében teljes területén megszűnik az áramellátás és tönkremegy minden elektromos eszköz.

Az alapfelállást mérsékelten tartottam érdekesnek, de ahogy teltek az áram nélküli napok az észak-karolinai Black Mountainban úgy rántott egyre jobban be ez a túlságosan is valóságosnak és elképzelhetőnek ható világ.

A történet végig Black Mountainra és szűk környezetére koncentrál. Ahogy a benne élőknek nem sok fogalma van arról, mi történik tőlük akár csak 100km-re, úgy az olvasó is csak ezt a mikrokörnyezetet követheti nyomon – de ez közel sem probléma. Sőt, így igazán hatásos csak! Szinte nagyító alatt nézhetjük végig ahogy az események már pár áramtalan nap elteltével borzalmas gyorsasággal romlásnak indulnak.

A könyv valahol egy dokumentarista jellegű leírás és egy regényes elbeszélés között lavírozik. Dramaturgiailag nem tartogat hatalmas csavarokat, vagy szövevényes karakterdrámákat, ugyanakkor tökéletes és minden részletre kiterjedően bontja ki az áram nélkül széthulló Amerika képét, ami minden ízében kellemetlenül hihető. Olvasás közben nem egyszer elgondolkodtam rajta, tényleg mennyire elkényelmesedett, kiszolgált világban is élünk, ahol az áram észrevétlenül is a vízzel vagy a levegővel egyenértékű, nélkülözhetetlen tényezőjévé vált az emberi életnek.

Akinek ez alapján felkeltettem az érdeklődését, bátran vegye a kezébe a könyvet, nem fog csalódni William R. Forstchen gyomorszorító látomásában.

Ha a könyv felkeltette az érdeklődésedet, itt van még három, amin garantáltam sokat fogsz agyalni olvasás közben és után:

Dave Eggers - A Kör
Timur Vermes - Nézd, ki van itt
Ted Chiang - Életed ​története és más novellák

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!