filmekről, sorozatokról, könyvekről, játékokról

Rövid vélemények

House of Cards

Season 02

2015. augusztus 27. - Szoke_Kiss_Marton

FUCKYEAH!!!444!!!

Az első évadot gyakorlatilag minden tekintetben túlszárnyalta. A gyenge szálakat okosan, vagy meglepően drasztikusan, de pont ezért energikusan kiszedték belőle, ami pedig mégis benne maradt az nagyon-nagyon háttérbe lett tolva. Azt hittük az első évadban már magas szinten űzik a politikai machinációkat? Hát lóf***t! A második évadban minden a köbre lett emelve, de ésszel, jól átgondolva, nem csak amolyan hollywoodi módra beszorozva, aztán hadd szóljon!

A korábbi karakterek mind visszatértek és több színnel gazdagodtak, az újak pedig szinte kivétel nélkül nagyon jól el lettek találva. Az első évad hitelességi kérdéseit - mindenki hülye csak Frank zseni és tévedhetetlen - szerintem hibátlanul kiküszöbölték. Bőven emberibbé árnyalták a fő karaktereket, úgy mint Frank, Claire vagy az elnök. Amit pedig kaptunk az High Level Politics! Az évad közben néha úgy éreztem elveszek a diplomácia és a pénzmosási trükkök tengerében, de a végére minden értelmet nyer és még pár meglepetést is tartogat.

Az éved utolsó 5 perce pedig PRICELESS! Sikongattam mint egy pubertáló kislány az új Enrique Iglesias klippremieren. Elképsztően jó volt!

10/9, ha az első évad ennek tükrében 10/8

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

season_2_chapter_20.jpg

Prisoners

Remekül felépített thriller, ami valahol a Takent viszi tovább egy másik, sokkal sötétebb és brutálisabb szinten. Itt ugyan félig a krimi szálon, a nyomozáson van a hangsúly, de a gyereke utáni kutatásban mindenre képes Hugh Jackman (nagyon erős alakítás) Liam Neeson vehemenciájával robog végig a történeten. Azzal a különbséggel, hogy amíg Neeson egy rettenthetetlen akcióhős volt a Taken-ben, addig Jackman egy átlagos apuka, aki a történtek hatására engedi szabadjára a mindenkiben ott lapuló állatot. (Megjegyzés: A film egy pontján azért mindenki elgondolkozik rajta biztos, meddig is lehet elmenni még az erkölcsi feddhetetlenség védelmében)

A film ugyan két család egy-egy gyermekének az elrablásáról szól, egyedül Jackman családjának szálára van ráállva a történet. A másik felet jóformán nem is értem miért írták bele. A gyerekek után nyomozó Gyllenhaal zseniális (az a tikkelés :D), de már a Zodiákus óta tudni való, hogy jól áll neki ez a szerep, és persze legkésőbb a Brokeback Mountain óta, hogy kiváló színész. Aki még említést érdemel, az Paul Dano aki remekül hozta az érzelmileg és értelmileg visszamaradott fő gyanúsított szerepét - bár sajnos kevesebb lehetősége volt megmutatni mit tud, mint amennyit jó lett volna nézni.

Maga a sztori jó tempóban és okosan felépítve halad a végkifejlett felé, a leleményesebbek biztos már a felénél rájönnek, hogy ki a gyilkos, én nem jöttem rá, úgyhogy végig jól szórakoztam.

Végezetül: Roger Deakins operatőri munkájáról ismét csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ha másért nem, már ezért megéri megnézni a filmet. Aki látta már, annak egyébként itt egy rövid elemzés az úriember ebbéli munkájáról, kicsit spoileres, szóval tényleg csak annak, aki már látta: Link

Összességében nálam 8/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

prisoners-trailer-05302013-202442.jpg

X-Men: Days of Future Past

Ez egyszerűen gyönyörű volt! Egy kicsit megint idegesített a film közben, hogy a gigantikus hype miatt még ennél is többre számítottam, mert igen, a közepén egy kicsit leült a film - szerintem tényleg csak kicsit -, de ettől függetlenül még így is szuper élmény volt!

A jövőbéli részek ugyan kevesebb hangsúlyt kaptak, mint a múlt eseményei, de amikor a jövő sentinelei ellen harcolnak az minden pénzt megért, és még a mesterséges feszültségkeltést is simán elnéztem - egy az egyben Mátrix 1! -, cserébe a fináléért, ami számomra néhány percig a Gyűrűk Ura epic hangulatát hozta, a minden elveszett érzést, a gyönyörű zenére, ami végül keserédes happy endbe torkollik. Helm szurdoki csata, ez ugrott be - ne essetek nekem!

A múltbéli részek, ahogy írtam is, leülnek kicsit a közepén, de egyrészt nem tudom, hogy lehetett volna kiküszöbölni - faszt nem, több Quicksilver! -, másrészt Magneto és Jennifer Lawrence, akarom mondani Mystique annyira badass volt, hogy simán vitték előre a filmet a megfelelő mederben. Peter Dinklage is nagyszerű volt, és ha már nagyszerűség; azt amúgy végig nem tudtam elhinni, hogy Quicksilver ennyire keveset szerepelt. A film legviccesebb jelenete - rég röhögtem ennyit egyhuzamban - egyúttal a film egyik, ha nem a legjobb jelenete is volt. És szerencsére egyébként is voltak emlékezetes jelenetek, jobbára Mystique-kel, vagy Magnetoval, és úgy en bloc a vége.

Összességében; nem tökéletes film, és csak egy csöppet nagyobb a hype-ja, mint a lángja. Nálam 9/10 és a képregényfilmek közül harmadik a sorban: Dark Knight > Avengers > Days of Future Past.

Ps: Jennifer Lawrence és Quicksilver spinoffot!

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem a kedvenc Marvel filmjeimről:

Infinity War
Thor: Ragnarök

Captain America: Civil War

x-men-days-of-future-past-photos-4.jpg

A berni követ

Hát ezt még mindig nehezen hiszem el!

Sorolom: Izgalmas volt, pörgős, nem voltak üresjáratok, izgalmas karakterekkel volt teli, még a mellékszereplők is hihető, emberi lények voltak. Nem vállalt többet, mint amennyit elbír, de azt tökéletesen teljesítette. Jól használta - mit jól, kitűnően - a zsáner paneljeit, azokat a fogásokat, amik a jó filmeket, működő, átélhető, követhető, jó filmekké teszik - a telefonos megható rész, ami Kádas József és Lovas Rozi karaktere között lezajlott, azt bármelyik jó hollywoodi filmbe elment volna, és ez bizony hatalmas dícséret! Kulka mondani sem kell, remek volt, egyedül Szabó Kimmel Tamás volt nekem egy cseppet hetykébb a kelleténél, de elnézem. A zene nagyon szépen alásegített a kellő részeknél a filmnek. Az operatőr által megkomponált gyönyörű pasztell beállítások mindenhol remekül festették meg a jelenetek hangulatát.

Eddig két magyar filmet láttam ami a legközelebb volt ahhoz, hogy amerikai színvonalú, jó zsánerfilmként kerüljön fel a listámra. A Szabadság, szerelem, de az az aránytévesztés, a néhol rossz színészi játék és a tömény nyál miatt maradt le nálam erről a címről, és a Vizsga, ami csak egy kicsivel volt lassúbb a kelleténél illetve nem volt olyan szép íve, mint ennek a sztorinak. Magyarul, a Berni Követ nálam (!) az első világszínvonalú magyar "közönségfilm".

Ha mint filmet kéne pontban értékelnem, 10/8 és azt a két pont levonást is is csak a rövidsége és az érezhető alacsony költségvetés miatt kapná, de ha magyar filmként kéne értékelnem akkor egyértelmű 10/10.

UI: Kádas József a magyar Mark Wahlberg FTW!

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

609668102959924516.jpg

Gillian Flynn - Holtodiglan

A könyv

Spoiler mentes.

A sztori röviden: Egy házaspár 5. házassági évfordulóján a feleség rejtélyes módon eltűnik. A történet itt kezdődik a férj szemszögéből, míg egy másik szálon a feleség napló bejegyzéseiből ismerhetjük meg kapcsolatuk alakulását, egész a kezdetektől. A lejegyzett események egyre baljóslatúbb képet sejtetnek a jelen történéséiről…

Elképesztő zseniális könyv. Gillian Flynn kényelmetlenül nyers, őszinte és elképesztően jó emberismerő. Legszívesebben leírnék egy csomó példát, de nem akarom elrontani senki örömét. A történet felváltva van elmesélve egy házaspár férfi és nő tagja által, és végig az volt az érzésem, a női részeket egy nő írja, a férfi részeket egy férfi. Nagyon kidolgozott és részletes jellemrajzok, és bár a két főszereplő mellett a többi karakter háttérbe szorul, mégis mindenki épp annyi jellemmel van felruházva, hogy ne lógjon ki, és végig megfelelően asszisztálnak a sztori közben.

A könyvről bővebben csak annyit, hogy mély, kapcsolati dráma és izgalmas krimi is egyben. Nagyon jól egyensúlyozik ennek a kettőnek a határán, szinte lehetetlen letenni. Végig nagyon magas színvonalú sztori, méltó lezárással, valamint a krimi rész ellenére is eltagadhatatlan alliterációja annak, milyen nehéz egy házasság, milyen kompromisszumokkal, nehézségekkel jár, mi mindent kell megtenni a másikért, mennyit változik a két fél az évek során, stb… Azt hiszem ez a legfontosabb olvasata – mondom ezt úgy, hogy még nem vagyok házas.

Véleményem a filmről:

Holtodiglan

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

20140818konyves6.jpg

Timur Vermes - Nézd, ki van itt

Becsapott kicsit ez a könyv.

Az alapsztori a következő: Adolf Hitler 2012-ben amolyan Lost Jack módra magához tér Berlin kellős közepén és fogalma sincs hogy került oda. De ha már ott van elkezdi felfedezni a világot maga körül és nekilát, hogy kiépítse a Nagy Német Birodalmat, ami anno nem sikerült neki. Második lehetőség.

Én arra számítottam, hogy a csodás elemet leszámítva az egész könyv realista szemszögből fogja megközelíteni a témát, de ehhez képest az elbeszélés műfaja szatíra, így például az egész könyvben végig nem derül ki az emberek számára, hogy ő _valóban_ Hitler: Egy olyan művésznek hiszik aki a nap 24 órájában Hitlert játssza, úgy néz ki, mint ő, és úgy is hívják (nyilván művésznévnek hiszik). Eközben Hitler végig azt hiszi, hogy az emberek tudják, hogy _ő_az_, bármilyen hihetetlen fejlemény is ez. Ez aztán persze sokszor komikus szituációkat szül.

A könyv E/1-ben íródott és végig a Führer szemszögéből követjük az eseményeket, miközben megismerjük a gondolatait és véleményét az új világról. Mindez nagyon csalóka, mert az esetek 70-80%-ában inkább szimpatikus a főhős, mint ellenszenves, de szerencsére az író nem kerüli ki a kínos kérdéseket és többször felkerül a több millió zsidó kiírtásának témája, amikor is a szereplők a mai kor értelmes embereként viszolyogva és dühhel kérik számon az „imposztoron” a kérdést, míg Hitler saját magához hűen teljes mellszélességgel kiáll tette mellett és teszi ezt a saját szemszögéből logikus érvekkel alátámasztva.

Nehéz ügy értékelni. Amíg Merle a Mesterségem a halál-ban szenvtelen realizmussal, ugyancsak E/1-ben írta meg egy szörny születését és életét, miközben a nyilvánvalóan hús vér szereplőt simán lehetett gyűlölni, addig Timur Vermes a világtörténelem egyik (ha nem a legnagyobb) szörnyetegét tette viszonylag könnyen befogadható és csak nehezen gyűlölhető karakterré.

Azt mondom, stabil világképpel, jó olvasmány a könyv, felőlem kisbabákat is dédelgethetett volna a főszereplő, a valódi Hitler attól egy fikarcnyival sem lenne emberibb a szememben, de alapvetően olyanoknak nem ajánlanám, akik esetleg egy ilyen eszmefuttatás után – megintcsak; stabil világkép nélkül – szimpatizálni kezdenének a Führer gondolataival.

10/8

Ha a könyv felkeltette az érdeklődésedet, itt van még három, amin garantáltam sokat fogsz agyalni olvasás közben és után:

William R. Forstchen - Egy másodperccel később
Dave Eggers - A Kör
Ted Chiang - Életed ​története és más novellák

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

covers_258406.jpg

Captain America: The Winter Soldier

Nem túlzás azt mondanom, hogy a Bosszúállók után szerintem ez a legjobb Marvel film, az első Amerika Kapitánynál meg fényévekkel jobb. A kritikák alapján én egy Skyfall kaliberű kémfilmet vártam, amit azért távolról sem ért el, de így is nagyon a helyén volt a legtöbb dolog és adott keretek között ennél nem is lehetett volna nagyon jobb. Egy kiábrándító fordulat volt benne, aki látta, sejti mire gondolok.

Manapság a legtöbb látványfilm akciórészeinél már leginkább csak ásítozok, de itt az összes akció végig lekötött. Nem véletlen: Ha a főszereplőnek semmilyen szuperképessége nincs, és fegyvere is csak egy pajzs, a koreográfusoknak muszáj megerőltetniük magukat és két robbanás között valami látványos, átgondolt, koncepciózus kéziharcot kell eltervezniük, ami sokkal érdekesebb, mint amikor hatalmas robotok felhőkarcolókat bontanak le mondjuk.

A főbb karakterek valamivel - kellő mértékben - mélyítve lettek, néha poénok is voltak, a zenére nem emlékszem. Hát nagyjából ennyi.

Nálam 8/10

A Rövid vélemények blog írása a hobbim, ha dolgozok, főleg illusztrációkat készítek. Itt tudsz megnézni egy rövid válogatást a rajzaimból!

Rövid véleményem a kedvenc Marvel filmjeimről:

Infinity War
Thor: Ragnarök

Captain America: Civil War

maxresdefault_1.jpg

süti beállítások módosítása